Így közel kétszázezerrel dolgoztak kevesebben, vagy mentek át a fekete foglalkoztatásba. Interjú.
„2002-ben hivatalba lépett a baloldali-liberális kormány. A kiinduló helyzetet itt is 100 százaléknak vesszük.
2006-ig folytatódott a reálérték-emelkedés. Aztán eljött 2006, a megtorpanás. A világgazdasági válság csak két évvel később ütött be, az átlagkeresetek reálértéke mégis már csökkent.
Megint az infláció rejtőzik a jelenség mögött?
A nominálbérek végig növekedtek, de az inflációs ráta felülmúlta a növekedést.
Az akkori kormány tudatosan szűkítette a jövedelemkiáramlást?
Majdnem biztos. Ekkortól kezdődött újra a foglalkoztatás csökkenése is, bár ez nem volt szándékos. Közel kétszázezerrel dolgoztak kevesebben, vagy mentek át a fekete foglalkoztatásba. 2007-től 2010-ig stagnálást látunk az átlagkereset reálértékében, csökkenő foglalkoztatás mellett. Nyolc év alatt összesen 2,5 százalékponttal csökkent a keresetek reálértéke.
A polgári kormány 2010-ben hivatalba lépett, a kiinduló állapotot ismét 100 százaléknak vesszük. Rögtön emelkedés, majd némi visszaesés következett.
Az első emelkedés egyértelműen a jelentős családi adókedvezmények bevezetéséből fakad.
Új gazdaságszemlélet van e mögött?
A családi adókedvezmény már 1989-ben megjelent hazánkban. Később viszont a kedvezmény összege érdemben nem nőtt, tehát leértékelődött, és a Grucsány-Bajnai korszakban az egy- és kétgyerekesektől még ezt is megvonták. Az új Orbán-kormány egyik első intézkedése volt a családi adókedvezmény jelentős megemelése.
2012-ben kisebb visszaesés jött. Mi történt?
Ebben az évben az infláció magasabb volt, mint a bérnövekedés. Ez még az előző jegybankelnök időszaka.”
Nyitókép: Pixabay