Nincs ügy

„»Néha mosolygok, mintha megütöttem volna a milliós főnyereményt, aztán meg órákon keresztül olyan vagyok, mint aki sz…rt szopogat.« Bohumil Hrabal halhatatlan sorai ezek, s mintha Karácsony Gergőről írta volna. Bár kétségtelen tény, mostanában Karácsony akkor is olyan, mint aki sz…rt szopogat, amikor történetesen mosolyog.

Vagy megpróbál mosolyogni. Erre pedig meg is van minden oka. Jó sok hangfelvétel bizonyítja, hogy valami nagyon nincs rendben az általa irányított Városháza körül, s bármit is hazudott eddig, mindig jött egy újabb hangfelvétel, mely romba döntötte az aktuális hazugságát. Nem jó az ilyesmi. Olyan lesz tőle az ember, mint aki sz…rt szopogat.

Aztán minden újabb hazugság után, s minden újabb lebukás után előkerült a szintúgy halhatatlan mondat, amely nem Hrabalé, hanem ezeké az ócska kis gazembereké. Így szól: »Nincs ügy«… Hát persze, hogy nincs. Soha nincs. Ezeknek még Őszöd sem volt ügy. Hanem »igazságbeszéd«. Aztán most itt ez a Kerpel-Fronius, Karácsony helyettese, a vice-főpolgármester, aki bement az ATV-be, és azt mondta, hogy »ööööö«. Azok a lovagok, akik azt mondják, hogy »ni«, a Gyalog galoppban vannak, bár kétségtelen, hogy néha változtatnak, és azt mondják, »ekieki, ekieki, vapang« – jó kis szó, mi? A Városháza lovagjai ellenben hűségesen kitartanak amellett, hogy »ööööö«.

– Ki rendelte meg a Városháza eladásáról szóló tanulmányt?

– Öööööö… A főpolgármester…

– Ki volt az anyag előterjesztője?

– Ööööö… Azt hiszem, én…

– De milyen érdekes! Nem emlékszik rá?

– Ööööö… De…

Akinek ennyi »ööööö«-t kell mondania, feltétlenül olyanná válik, mint aki sz…rt szopogat. »Ami egy jó katolikusnak Róma, ami egy jó kommunistának Moszkva, az egy jó serivónak Pilsen« – vallotta Hrabal.”

Fotók: Ficsor Márton / Mandiner