„A történelem legtöbb diktatúrájában elnyomják, éheztetik és lefejezik az embereket, ezeken nem csodálkozunk. Ám a testi szenvedés csak fokozza az ellenállás képességét, a tespedés pedig lehetetlenné teszi azt. Nem véletlenül börtönözik be Ferenc Józsefet és minisztereit a Rudas fürdőbe. De erről többet nem árulhatok el! Különben a törökfürdők szerelmese vagyok, minden évben alig várom a csípős őszi levegőt, majd a fagyott világot, hogy elzarándokolhassak a kedvenc hamamjaimba.
És kik küzdenek majd a török diktatúra ellen?
Az Elvásik a török félholdnak több főhőse van: szamojéd táltos, ada-kalehi főhadnagy, iráni végzetasszony, finnista nyelvész, népszerű operettprimadonna, dervis-terminátor és Gárdonyi Géza is felbukkan benne. Meg akarják dönteni a Díványköztársaságot.
Akkor jól sejtem, hogy ezt a félezer oldalas pikareszk kalandregényét is átitatja a humor és a patriotizmus. A mindennapokban is ezeket tartja fontosnak?
Egy nemzetközi korban csakis patrióták lehetünk. Ennek megvan a gyakorlatias és a szellemi oldala is. Kezdhetném a „mit nékem” kezdetű okfejtést, de szükségtelennek érzem. A humor pedig nem csak a puszta szórakoztatás eszköze, hanem olyan, mint Diogenész lámpása. Görög cinikusunk fényes nappal, lámpást gyújtva járta az utcákat s az ordította, hogy embert keres. A humor is ilyen, hisz nem titkokra világít rá, hanem arra, hogy milyenek vagyunk valójában. És ha összekötjük a két kifejezést, patrióta humor az, ami a végtelenségig kifiguráz egy jelenséget, de nem döngöl minket a sárga földig. A jó humor elgáncsol, kinevet és utána felemel. A rossz humor letaszít és beledörzsöli az arcod a sárba. Tanulni ritkán tanulunk belőle, általában megfogadjuk, hogy majd megváltozunk a törökök húsvétján.
Mindenképpen kiemelendő műveiben a szóhasználata, ami szögesen eltér a legtöbb kortárs íróétól. Stílusjegye vagy missziós tevékenysége a nyelvművelés?
Nem csak a néptánc, a lovasíjászat vagy a kézművesség, hanem a nyelvművelés is hagyományőrzés. Ezt általában elfelejtjük, pedig nyelvünk nélkül értelmetlen az előbbieket művelni. És a magyar nyelv maga a mesterséges intelligencia, hatalmas tudásadatbázis rejlik a legegyszerűbb szavainkban, idiomatikus kifejezéseinkben, s nyelvünk által úgy gondolkodhatunk – olyan algoritmust használhatunk – mely lehetővé teszi, hogy újra megéljük a múltat és megsejtsük a jövendőt. És persze fáj, hogy egyre silányabb a média, a közösségi média nyelve, fáj, hogy egyre igénytelenebbül fogalmazunk minden beszédhelyzetben. Pedig mindannyian lehetnénk nyelvünk hagyományőrzői, még csak csizma és íj sem kell hozzá.