A frusztrált ukrán vezetés jelentheti a legnagyobb veszélyt most a térségre

„Az Egyesült Államok az utolsó ukrán katonáig harcolni fog a Krímért – szokás mondani szakértői körökben, ha a keleti szomszédunknak nyújtott nyugati biztonsági garanciákról beszélgetünk. Az elmúlt hetek nagyhatalmi egyezkedései és a múlt heti Keleti Partnerség csúcstalálkozó egyértelműen megmutatták, milyen az, ha valaki feláldozható bábuvá válik a Nagy Sakktáblán.

Kudarcos eredményekkel – pontosabban az eredmények fájó hiányával – térhetett haza múlt héten Volodimir Zelenszkij ukrán államfő Brüsszelből, a keleti partnerség csúcstalálkozóról, ahol csalódást keltően és összeszedetlenül szerepelt. Úgy tűnik
Az elmúlt hetek-hónapok ukrán fenyegetései, diplomáciai üzengetései, valamint a kapkodás és az orosz invázióval való riogatás csak jobban elszigetelték Ukrajnát hagyományos támogatóitól. Mindezt ráadásul egy olyan pillanatban, amikor a legtöbben egy sajátos amerikai-orosz alkura számítanak és ahol szinte biztos: a nagyhatalmi egyezkedés költségeit Ukrajna fogja viselni.

Az ukrán elvárásokkal szemben az Európai Unió és Ukrajna közötti keleti partnerség csúcstalálkozón Zelenszkij elnök végül semmilyen kézzelfogható garanciát nem kapott arra, hogy az eu bármilyen módon fellép az ukrán érdekek védelmében.
Az ukránok stratégiája a kezdetektől világos: az ország az EU költségén akarja magát megvédeni az oroszoktól. Ennek mentén folyamatosan konkrét csatlakozási menetrendet, újabb Oroszország elleni szankciókat, védelmi garanciákat és oroszellenes zárónyilatkozatot követeltek az európai vezetőktől.

Politikai okokból az ukrán kormány a piaci árnál jóval magasabban importál szenet, olajat valamint gázt a nyugati országokból és mivel erre a költségvetésből kell előteremteni a forrásokat, a valódi árat végső soron a lakosság és az ipar fizeti meg. Egyes előrejelzések szerint a tél végére elfogyhat az ukrán gáztartalék és kifogyhatnak a szénkészletek is, a hideg és sötét otthonokból pedig a dühös emberek könnyen a Majdanra vonulhatnak, hogy ott követeljenek igazságot maguknak.

Futballnyelven szólva, állítólagos barátai és szövetségesei lesre futtatták Zelenszkij elnököt. Senki sem küld katonákat, fegyvereket is főleg csak hitelre adnak el neki, miközben az egyre hangosabb ukrán követelőzésnek szemmel láthatóan semmilyen hatása nincsen az európai vagy amerikai külpolitikára. A Nyugat mára hozzászokott a kelet-ukrajnai háborúhoz, az oligarchák által dominált gazdasághoz és a szájhősködő, de tehetetlen politikusokhoz. Az igazi veszélyt így most az jelenti, ha az ukrán vezetés minden mindegy alapon valami meggondolatlanságra ragadtatná magát a keleti fronton. Nem véletlen, hogy ennyire erősen adták a NATO-tagok Zelenszkij tudtára: ne számítson rájuk egy oroszok elleni háborúban.”

Fotó: Handout / UKRAINE PRESIDENCY / AFP