November 4. – Szovjet tankok rohanták le a cserben hagyott országot

„Előző napon azzal a tudattal feküdt le az ország népe, hogy győzött a forradalom, s a békés kibontakozás időszaka következik. Hogy egy nyugodt vasárnapra fognak ébredni, és hétfőn pedig újraindítják az országot, felveszik a munkát. Pedig a szovjetek már október 30-ától készültek a visszavágásra.

Újabb és újabb egységeket küldtek Magyarországra, és hamarosan a világháborús veterán, Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Erőinek főparancsnoka is berendezte főhadiszállását az ország közepén, Szolnokon. 65 évvel ezelőtt hajnali 4 órakor megindult a Forgószél hadművelet.

A Forgószél hadműveletet alaposan előkészítették. November 3-án estére az összes fontosabb katonai objektumot, repülőteret, nagyvárost körülzárták a szovjet alakulatok. Az erejük megvolt hozzá: az itt állomásozó 5 szovjet hadosztály mellé további 12 vonult be. A részben közép-ázsiai legénységet a feletteseik úgy tájékoztatták, hogy a „fasiszták” ellen fognak harcolni. Ezzel szemben a magyar védelmi készülődések elégtelenek voltak.

Bár Budapest körül egy védelmi gyűrű létesítését kezdték meg, a kommunista szellemben indoktrinált és a szovjetekkel szembeni alárendeltséghez szoktatott tisztikarral eleve kétséges volt, hogy a csapatokat harcba lehetne-e vetni. Az erőviszonyok is kétségessé tették a fegyveres küzdelmet.

Így tehát a Nagy Imre-féle csoport tagjai, akik meg akarták őrizni a kommunista párt uralmát (igaz, nem a Rákosi-féle eszement módszerekkel), úgy látták, hogy ezt csak a semlegesség bejelentésével lehet elérni. Az ENSZ azonban nem hozott határozatot ebben az ügyben, így a Varsói Szerződésből való kilépés bejelentése egyoldalú gesztus maradt, amelyet sem nemzetközi elismerés, sem pedig katonai erő nem támasztott alá.”

Nyitókép: Fortepan / Adományozó: Zajti Ferenc