Kedves Botond! Amit az alapítványunkról írsz, az nem igaz!

„Kedves Botond!

Közszereplőként az ember természetesen megszokja, hogy ha már az állításaival nem tudnak vitatkozni a felek, akkor a személyeskedés útjára terelik a diskurzust. Ez az én politikai kultúrámtól távol áll, de mivel az Átlátszó újságírójaként megtisztelted az írásomat, ráadásul ilyen kreatív módon, engedd meg, hogy röviden mégis reagáljak rá.

Az írásomban leírt folyamattal (miszerint a média és az értelmiség nyomása a fő oka annak, hogy az összefogás létrejött) nem vitázol. Állításomat azzal szeretnéd hitelteleníteni, hogy összeveted a 2018-as visszalépésemmel kapcsolatos korábbi nyilatkozatommal. Azonban a kettő között nincsen logikai kapcsolat, hiszen az én visszalépésem egy olyan döntés volt, amelyről akkor azt gondoltam, hogy a lehető legjobb döntés, amely nem felsőbb utasításra történt; és nem is külső ösztönzők hatására. Tehát nem összevethető azzal az állításommal, hogy egyébként az az országos együttműködés, amely most megvalósul, abban oroszlánrésze van a médiának is. Szerintem különben ezzel valamennyi ellenzéki politikus is egyetért.

2018 óta még többet jártam a kerületem, még több emberrel beszélgettem. Nem véletlenül nem tudtam támogatni az előválasztáson Kunhalmi Ágnest, és nem véletlenül mondtam le a tanácsnoki pozíciómról sem az önkormányzatban. Konstruktív ellenzéki szerepben tudom képviselni mindazt, amit 2019-ben megígértem a lakosoknak. Közvetlenül megválasztott képviselőként nem a pártpolitikai harcokkal és az ideológiai diskurzusokkal szeretném tölteni az időmet, hanem a lakosok érdekképviseletével és körzetem fejlesztésével. Erről szívesen mesélek neked is, és megmutatom, mi a helyzet Budapest eme körúttól távol eső részén.

Amit az alapítványunkról írsz, az nem igaz! Az Átlátszón megjelent cikk – amit Te jegyzel –, az valótlanságokat állít. Erről jogerős döntést hozott a bíróság. Tehát ezt nem csak én mondom, hanem a bíróság is. Több esetben jogerős ítélet született ezzel a cikkel kapcsolatban.

Amikor úgy döntöttem, hogy írok erről a témáról, tudtam, hogy megosztó lesz. Tudtam, hogy lehetnek majd olyan kritikák, amelyeket érdemes lesz befogadni (Lukácsi Kata kommentje például ilyen) és lesznek olyanok is, amelyekkel nem érdemes foglalkozni. Engem csalódással tölt el a személyeskedő hangnem egy újságíró részéről. Engem nem zavar, hogy pár napja a mandineren azt olvastam, hogy drogpárti vagyok, esetleg holnap az átlátszón azt fogom olvasni, hogy fidesz-bérenc lettem. A politikával és Magyarország helyzetével kapcsolatos gondolataimnak nem találom otthonát, ezért sem folyok bele a pártpolitikai csatákba, ezért koncentrálok kizárólag a helyi feladataimra, és ezért dolgozok a Transzparensnél, mert azzal az eszmeiséggel, amit az alapítvány követ, maradéktalanul azonosulni tudok. A politikában szerzett tapasztalatom erre nem rácáfol, hanem megerősít. Erről szívesen vitázom bármikor, bárkivel.”