Mitől olyan fájdalmasan képmutató a párbeszédet követelők aláírásgyűjtése?

„Magyarországot, a hazai közbeszédet, a Fidesz-kormányt, az ellenzékét, a magyar sajtót és a hazai lakosságot számtalan dolog miatt lehet joggal kritizálni, de ha valamiből nem volt hiány az elmúlt egy és háromnegyed évben, az a valódi párbeszéd a járványkezelésről.

A kormány és Orbán Viktor néha jót húzott, sokszor rosszat, de azzal egy Gyurcsány-Dobrev-Vágó szentháromsághoz imádkozó DK-s nénike se vádolhatja, őket, hogy ne figyeltek volna a mindenféle járványügyi véleményekre, ideértve a lakosságét. És ez a sokszereplős párbeszéd annyira valódi volt, hogy a hatalom többször inkább hallgatott a népi véleményre, ha azt sokan hangoztatták. Amikor az elején mindenki megijedt, és a jól érzékelhető közhangulat az volt, hogy gyorsan kéne lépni valami határozottat, akkor Orbán Viktor habozás nélkül megtette, annak ellenére, hogy pár héttel korábban még egyáltalán nem ilyen húrokat pengetett. Amikor pár hónappal később viszont a tömegeknek elegük lett a karanténból, besokalltak, már inkább rájuk hallgatott, mint a szigort kérő szakértőkre.

De azért a szakértők is elmondhatták, és el is mondták a magukét, a kormányzsoldban állók és a függetlenek is. És mindenki más is. A vendéglátósok, a zenészek, a hívők és a szkeptikusok. Minden létező csatornán, az internettől az oltásellenesek óriásplakát-kampányaiig. És majdnem minden ilyen csoport véleménye hatással is volt a konkrét döntésekre a védekezés különböző fázisaiban. Orbán tábornok védekező hadművelete nagyrészt pont amiatt volt annyira csapongó, mert a párbeszéd szinte túlzottan is valódi volt.

A »valódi párbeszéd« kifejezést használók, ha jól értem, úgy általában arra szoktak gondolni, hogy egyrészt elhangozhasson minden vélemény, másrészt legyen is következménye a dialógusnak.”

Nyitókép: Párbeszédet a járványkezelésről Facebook-oldal