Berki Krisztián nem tud eltűnni a nyilvánosságból

„Berki Krisztián minden létező módon megbukott, s csak egyre lejjebb és lejjebb küzdi magát: már nincs tévéműsora, már Hajdú Péter is csak vegyvédelmi kesztyűben nyúl hozzá, egész lénye bűzlik a hazugságtól, és nagyjából annyit tesz hozzá a nyilvánossághoz, mint Alekosz vagy Aurelio, feltéve, hogy épp nem büntetőfékezéssel terrorizálja a tömegközlekedést – és mégsem bír eltűnni a magyarok szeme elől. A közúti veszélyeztetéstől eltekintve 

Berki Krisztián nem több, mint egy megrögzött hazudozó, aki irritáló magatartásával bomlasztja a társadalmat – természetes helye a büntetőtörvényszék előtt, és nem az újságok címlapjain van.

Berki Krisztián egy nyomorúságos mementó, akinek az az irritációs funkciója, hogy a hétköznapi embereket az elhibázott rendszerváltásra emlékeztesse: Berki Krisztián az, akinek nem lett volna szabad ezzel az országgal megtörténnie – a kopasz, aranyfukszos »vállalkozó«, aki az órájának a márkájával meg az autójának a méretével követel magának tiszteletet, aki a közutakat versenypályának tekinti, és aki a Magyarországon uralkodó nemzeti együttműködés rendszerének legutolsó védelmi vonalát képezi barátja és mentora, a Dózsa György úti emberölő M. Richárd oldalán. Berki Krisztián egy szimbólum – jelképe annak, hogy a tömegmédia a huszonegyedik században már nem szórakoztatni, hanem megbotránkoztatni akar, jelképe annak, hogy a médiaelit mára szellemét, erkölcseit és életmódját tekintve oly mértékben elszakadt a társadalomtól, hogy viszonya ahhoz nem több, mint egy Berki Krisztián-alakú, felizzított végű pálca, mellyel kedve szerint bökdösheti, miközben élvezettel szemléli, hogy az öntudatlan tömeg ezért nem is őt, hanem az égési sebeket okozó pálcát hibáztatja. S mert ez nem elég, számos alkalommal kiderült, hogy Berki még csak nem is az, amire a kommunikációs elit használja őt: nem vagyonos ember, luxusautói kölcsönzőből valók, kellék gyanánt használt aranyrúdja fóliába csomagolt hungarocell – Berki Krisztián nem több, mint egy magát milliárdos vállalkozónak hazudó, proteinnel feltöltött proli.

Járai Máté, az RTL által frissen felavatott celeb, aki a világot jelentő deszkákról a talmi hírnév énvesztőjébe ténfergett át, s akit másfél éve még csak azok az elszánt színikritikusok ismertek, akik negédes jelenlétét élőben is elviselik, Istenes Bence YouTube-műsorában arról beszélt, hogy íme: a kíváncsi magyarok milliomossá tették Berki Krisztiánt, hisz az általa ismertetett nézettségi adatok egyike szerint akár háromszázmilliós bevétele is lehetett az általa szemfülesen közvetített szülésreality révén, de »negyvenmillió biztos«. Járai Máté ehhez aztán öntudatosan hozzátette, hogy érti, Berki miért csinálta, »most az más kérdés, hogy mi ezt nem tennénk meg«.

Vajon honnan veszi azt Járai Máté, hogy a hungarocell aranytömbökkel pózoló Berki Krisztián által közölt bármelyik adat valós? Jelzem, hogy Berki Krisztián Facebook-oldalán a felhasználók a feleségének szülését reklámozó posztot 4400 tetszéssel és 48 megosztással illették – ez alapján a nyilvános szülés ismeretlen streamingoldalon zajló közvetítése legfeljebb pár ezer elérést kaphatott, amely felhasználóknak a töredéke lehetett a szülőszoba-reality előfizetője. Az Instagram tanúsága szerint Berki Krisztián eltüntette a lájkokat, amelyekből a tartalom népszerűségére következtetni lehet, de Mark Zuckerberg két közösségi felületén ez a két adat csak elvétve válik el – ez alapján legfeljebb pár száz ember fizethetett Berki Mazsi szülésének kétes élményéért. Beszédes, hogy Berki Krisztián nem előfizetőkről beszél, amikor hamis adatokkal próbálja elhitetni, hogy akkora rajongótábora van, amilyenről még Kasza Tibor sem álmodozhat, hanem mindig és következetesen egyedi látogatókat emleget – vagyis olyan felhasználókat, akik az oldalára eljutottak.

Csakhogy Járai Máté szavai valami másra is rávilágítanak: érthetővé válik belőlük az a médiaélmény, amelyet Berki Krisztián szállít. Járai Máté házassága intimitásának kiárusításával, szégyentelen celebkedésével, nyilvános éhezésével és intrikus székletkeverésével szolgálja meg nap mint nap azt a hírnevet, amelyet az RTL-től kap – de még ez a Járai Máté is érzékeli, hogy Berki Krisztiánhoz képest ő bizony egy morális példakép, aki bátran leszólhatja ezt az újszülött gyermekéből is pénzt sajtoló, lelkiismeretlen, gyúrós csődört. S bár semmi másban, ebben igaza van. Berki Krisztián az általa diktált nyilvánosság szellemi és erkölcsi színvonalát a kültelki stricik szintjére szállítja le, amit már egy Járai Máté-nívójú bukott értelmiséginek sem probléma megugrani. Berki Krisztián viszonylatában még a leghitványabb magyarok is kultúrembernek érezhetik magukat – ez pedig itt, a félperiférián sajnos működőképes médiaszolgáltatást eredményez. Berki Krisztián valami olyasmit jelent a kisembernek, amit Németh Szilárd a politizáló értelmiségnek: hiába tudja, hogy kifejezetten az idegesítésére gyártják, mégsem képes figyelmen kívül hagyni őt. Mintha a tömegkommunikáció cinikus gépezete a magyarok érzelmi receptorát ingerelné – az élmény oly erős, hogy megfosztja a közönséget a médiafogyasztást illető döntésének szabadságától: a gyalázatos Berki-mém továbbra is sikeresen használja mindennapos felháborításra az öntudatlan és tehetetlen társadalmat.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán