Megadás

„Csakhogy az út végén a jobb élet reményében elindulók szinte biztos, hogy menedéket fognak találni. Ugyanis Németország, bár ma már nem hangoztatja, de kitart a Merkel kancellár által megálmodott – egyébként teljesen sikertelen – Willkommenskultur mellett. Ez derült ki a most Berlinben éppen napjainkban is folyó hárompárti – szocdemek, zöldek és szabaddemokraták – koalíciós tárgyalásairól kiadott előzetes megállapodás tervezetéből is. E szerint a leendő berlini kormány fel is akarja gyorsítani az úgynevezett menekültek befogadásának programját.

A menekült kifejezés a fedőneve annak az elképzelésnek, hogy lecserélik Németország lakosságát. Emlékszem, Antall József, a rendszerváltozás utáni első demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnök bonni – akkor még az volt a német főváros – hivatalos útjára, amit Helmut Kohl kancellárnál tett. A tiszteletére felsorakozott díszszázad egyik katonája egy színes bőrű hadfi volt. Másnap az egyik magyar balliberális napilap tudósításában az szerepelt, hogy az afrikai származású vitéz jelenléte a kancellári hivatal előtt szinte előre vetíti Németország leendő sorsát.

Akkor még csak a bennfentesek tudták, hogy mit jelent ez a vészjósló kitétel. De három évtizeddel ezelőtt ez csak egy olyan félmondat volt, ami felett a kívülállók annak értelmezhetetlensége okán átsiklottak. Ma már nem titok, hogy az európai, művelt és magasan képzett lakosság lecserélése és helyett egy etnikailag, kulturálisan, felekezetileg, identitásilag és a nemi hovatartozás szempontjából is bizonytalan vegyes populáció kialakítása a cél. Így egy könnyen kezelhető és a robotika és digitalizáció világában kizárólag a végrehajtás feladatával megbízott, alaktalan embermassza nem sok gondot okozna az uralkodó elitnek.”

Fotó: Paul Zinken / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP