Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
John Kormendy amerikai csillagász rendkívüli egyetemi és tudományos karriert futott be, elhalmozták elismerésekkel, társasági tagságokkal, most mégis lesújtott rá a neobolsevik élcsapat vasökle. Közzétett egy tudományos értekezést – a kinyomtatást megelőzően – arról, hogyan lehet a tudományos posztok esetén kizárni a szubjektív tényezőket.
„Ez annyira felháborította a hivatásos sértődötteket, hogy nemcsak a tanulmányt tüntették el az Amerikai Tudományos Akadémia közleményeinek oldaláról, de a kinyomtatását is megakadályozták, sőt, Kormendynek a témáról írt, már kinyomtatott könyvét sem terjeszthetik.
Mind a tanulmány, mind a könyv átment a tudományos közleményeknél szokásos, anonim lektoráláson, amit hasonlóan képzett tudósok végeznek (peer review). Mint Heather Mac Donald, az esetről írt cikk szerzője írja, beszélt Kormendyvel. Elmondta, hogy semmi rosszat nem tett. Helyes technikát használt a kutatásához, az eredményeket megbízhatónak tartja. November 1-én mégis bocsánatkérést tett közzé.
»Most már látom, hogy a munkám embereket sértett. Bocsánatot kérek az általam okozott megpróbáltatásért és fájdalomért. Semmi sem áll távolabb attól, amit reméltem. Teljes mértékben támogatok minden törekvést a méltányosságra, a befogadásra és a mindenki számára gazdagító környezetre« – írta Kormendy.
Az ember csak vakargatja a fejét: miért is kér bocsánatot egy tudós egy tudományos tanulmányért, ami megfelelt a szakma szabályainak? Miért okozhat fájdalmat egy tudományos közlemény, és ha okoz, miért is kell azt nem elviselni? A kínai kulturális forradalom alatt jöttek a hírek arról, hogy neves értelmiségiek, tanárok, tudósok hogyan gyakoroltak önkritikát a náluk sokkal ostobább vörösgárdisták nyomására.
Szóval, mi is volt sértő Kormendy tanulmányában? A csillagász egy olyan modellt alkotott, amely egy tudós korai publikációinak idézettségéből előre jelzi, milyen hosszútávú hatása lesz a tudományra. A modelljét egy huszonkét tekintélyes csillagász által alkotott testülettel tesztelte. Ők ötszáztizenkét csillagász tudományra tett hatását osztályozták, akiket Kormendy felvett a modelljébe. Az ítéletük nagyon közel esett a modell előrejelzéséhez. Azaz, a modell a korai publikációk alapján ugyanazokat a csillagászokat jelölte meg, mint akik előbbre viszik majd a tudományt, akiket a saját szakmájuk legjobbjai is kiemelkedőnek tartanak.
Kormendy dolgozata kiemelte, hogy az alkalmazási szempontok közül a várható tudományos hatás csak az egyik. A nemek és fajok közti egyensúly is legitim szempont. Ez azonban nem volt elég a mai vörösgárdistáknak: a New-York-i egyetem egyik asztrofizikusa szerint Kormendy tönkretette azokat az apró lépéseket, amiket az egyenlőség terén idáig elértek.”
Fotó: Flickr.