Amíg a szovjet szuronyok jelenlétének tudatában éltünk, nem volt nehéz ezeket az eszméket terjeszteni, bár néhány gátlástalan, hataloméhes karrieristán kívül aligha hittek sokan a molnárerikek kioktatásának. Nyugaton (még) nem áll rendelkezésre erőszak az eszme terjesztésére, következésképp a folyamat lassú. De lassú víz partot mos, ez a leplezett, kis lépésekre tagolt nyomulás eredményesebb, a nemzet jövője szempontjából veszedelmesebb.
Hogy a világforradalom hívei miért harcolnak a nemzet fogalma ellen, azt a német nemzeti felsőbbrendűség Hitlerhez köthető botrányos rémtetteinek az ellenhatásaként értékeltem. De alighanem tévesen, mert ezek az elemek már korábban is jelen voltak a baloldali gondolkodásban, és ma is itt vannak. A szovjet rubelen 1919-ben az oroszon kívül még hat nyelven olvasható volt a Kommunista Kiáltvány zárómondata: Világ proletárjai, egyesüljetek. De nem egyesültek. A jelszót végül a pénzről is levették. Bár a mozgalmi jelleget már elvetették, ma is egy nemzet nélküli világ felé haladnak, igaz lassan, okosan… A kommunizmus nem vész el, csak átalakul.«