Lukasenka rogyadozó, saját népét is korlátozó, jogait fosztó, elnyomó rendszere reptette és buszoztatta a migránsokat, nagyrészt fiatal férfiakat, de mellettük nőket, gyerekeket is a Közel-Keletről a posztszovjet kelet-európai országba, hogy őket eszközként felhasználja, majd sorsukra hagyja őket. Nekihajtva ezeket az embereket Lengyelországnak, Litvániának, Lettországnak – az EU-nak. Közösségünknek. Hogy újra ott tartson Európa, mint 2015 forró őszén.
Történelmi alapvetés: egy szuverén ország ott kezdődik, hogy képes fenntartani a belső rendjét, és képes megvédeni a külső határait. A kontinens országai évek óta küzdenek a külső határaik gyengítésére irányuló kísérletekkel, a migrációt előidéző folyamatokkal. Spanyolországtól Magyarországig súlyos időszakokat éltünk meg. Volt néhány nyugodtabb évünk, de idén újra fokozódik a helyzet.
És most már a távoli, északkeleti végeken is. Mert a belarusz diktátor úgy döntött, válságot csinál. Aki ilyet tesz, az Európa ellensége, szövetségi rendszereink kihívója. Az EU-é, a NATO-é, és igen, a V4-eké is.
Most Lengyelország mellett kell állnunk.
Ahogy minden szuverén országnak, Lengyelországnak is joga és kötelessége a saját határai védelme. Önmaga miatt és európai közösségünk védelme miatt is.