Te klímaadózz, mi fogyasztunk

„»Kevesebb vizet, áramot, gázt kell használni« – hangzik bal felől a legújabb népnevelő szózat, özvegy Béla bácsi a faluvégen lesz szíves lejjebb tekerni a konvektort és jobban bebugyolálni köszvényes tagjait, ha nem bírja azt a kis hideget. Ideje visszavenni a hedonizmusból arrafele, Borsodhottyoska-alsón is, hisz a huszonnegyedik órában vagyunk, annak is az utolsó perceiben: muszáj, hogy végre Zsóka néni is beleremegjen minden egyes kilowattórába, amelyet a szilvalekvárfőzéssel – mintegy szegként – Gaia földanya koporsójába ver.

Tessenek példát venni a világ vezetőiről: nincs az az áldozat, amit meg ne hoznának, ha klímát kell védeni. Ott van például Joe Biden. Élemedett kora ellenére fáradságot nem kímélve fogja a kilenctonnás elnöki Cadillacet, annak hasonmását és az elnöki helikoptert, feladatja őket poggyászként az őt kísérő repülőgépflottára és előreszállíttatja az éghajlatváltozási konferenciára, hogy odaérve beülhessen az egyik előmelegített dízellimuzinba (melynek átlagfogyasztása 29,4 l/100 km, de ki számolja), majd az elnöki helikopter és a húszautós díszkonvoj kíséretében elhajtasson egy Glasgow-tól 67 kilométerre lévő, golfpályás kastélyszállóba, és aztán onnan ingázzon ugyanezen díszkísérettel a klímakonferenciára.

Ahol felhívja a világ figyelmét: »Egyikünk sem lesz képes megúszni a legrosszabbat, ha nem tudjuk megragadni ezt az alkalmat« – majd rövid bóbiskolással rápihen az esti hazaingázásra és a négycsillagos golfszálló kényelmetlenségeire.”