„Az Európai Bizottságnak igaza van: nem szabad Lukasenkával tárgyalni. Európában nem ismerik el legitim vezetőként, a zsarolási kísérletéért pedig nem szabad megjutalmazni. Számára ez végül is arról szól, hogy rákényszerítse az EU-t rezsimje elismerésére és a szankciók feloldására.
Erre nincsenek meggyőző szakmai érvek. Az EU messzemenőkig elzárta barbár játéka utánpótlási útvonalait, az első migránsok pedig hazatérnek. Az, hogy Lukasenka most felajánlja, hogy még többet is hazavisz, ha az EU átvenne közülük valamennyit, annak a beismerése, hogy elszámította magát. Ugyanúgy alábecsülte az EU és a tagállamok eltökéltségét, mint korábban Erdogan – elősorban Lengyelországét.
Merkel mégis beszélt Lukasenkával. Neki ez a modus operandija, ami sok jó szolgálatot tett már Európának. A beszéd ellen nincs is ellenvetés, hiszen az nem ugyanaz, mint tárgyalni valakivel. De ebben az esetben jobb lett volna, ha a kancellár nem nyúl a telefon után. Szükségtelenül megerősítette Varsóban azt a régi beidegződést, hogy Németország Kelet-Európában a partnerei feje fölött politizál. Merkel elkövette már ezt az Északi Áramlat 2 esetében, ami gyengítette az EU pozícióját és bizalmatlanságot ébresztett Berlin iránt a szövetségesekben.”
Fotó: FLORIAN GAERTNER / PHOTOTHEK / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP