„A Telex Facebook-oldalán idegesítem magam. Pontosabban dühítem. Még szerencse, hogy ma nem ittam kávét, mert elfogyott a cukor. Kevés dolog van már, amin én felidegesítem magam. Kevés dolog, ami átlépi az ingerküszöböt, ami még indulatokat vált ki belőlem. Sokat láttam, sokat tapasztaltam, és nem sokat nézek ki az emberekből. De most görcsbe rándul a gyomrom, és ökölbe szorul a kezem. »Perel a DK, amiért a Kossuth rádióban tényként kezelték az Elk*rtuk narratíváját, miszerint Dobrev döntött 2006-ban az emberek szemkilövéséről és megveréséről.« Ez a cikk címe, amit nem olvasok el, juszt se; ott áll a Lovik Károly-kötet, ha választani kell, inkább azt. De elég a szellemiségből és lelkiségből a kommentözön.
Mentegetik. Sorban. Szinte mindenki. Kéjes diadallal röhögnek a szemkilövetésen, és olyan ez nekik, mint valami Szécsi Pál-lemez egy black metalosnak. Ciki. Ciki ezzel foglalkozni, ezt komolyan venni, erre hivatkozni. Kilőtték, és? »Hány embernek lőtték ki a szemét (gumilövedékkel)? Csak kérdezem, mert a 'népmese' már 'emberek'-ről szól, én meg egyre emlékszem.« Ez egy puha és emberséges komment, ennél csak durvább van. Minek mentek arra, és Orbán hányat ölt meg Coviddal. Ismétlem, röhögnek. Egymás hátát veregetve, egymás kabátjába és lelkébe törölve a koszos mancsukat és a kárörvendésüket. De mivel azért érzik, hogy ez kínos, így keresztbe megadják mindenkinek a felmentést. Az ember öklendezik.