A szépirodalom lehetőséget biztosít arra, hogy életközelivé váljanak az elvont politikai fogalmak

2021. november 15. 19:46

A szépirodalmi hagyományban rejlő politikum a polgárrá nevelés eszköztárának alig kihasznált eleme.

2021. november 15. 19:46
null
Tóth Miklós Bálint
Válasz Online

„Tagadhatatlan, hogy a nyugati civilizációban komoly múltja van az irodalmi látásmóddal szembeni szkepszisnek. A platóni felfogásra visszavezethető vélekedés szigorúan szembeállítja a filozófia – vagy napjainkban inkább a tudomány – tiszta, észérvekkel dolgozó megközelítését és a tág értelemben vett költészetet, amely a maga irracionális, fiktív, érzelmeket felkorbácsoló karaktere miatt eredendően alkalmatlan arra, hogy részleteiben feltárja nekünk a közösségi létezés valamely aspektusát. Ez a felfogás tükröződik abban, hogy kultúrtörténeti szerepe ellenére manapság sokan egyszerűen szórakoztató funkciót tulajdonítanak neki s elvitatják tőle intellektuális értékét.

A fenti nézet képviselői azonban a modern tudományosság mércéit egyedül legitimnek tekintve figyelmen kívül hagyják azt, hogy a szépirodalom a maga sajátos módján rendkívül termékenyen járult hozzá a politikai gondolkodás alakulásához. Kiemelendő ugyanis, hogy az újabb és újabb alterületekre osztódó (társadalom)tudományokkal ellentétben a szépirodalmi szövegekben megjelenő látásmód képes arra, hogy létünk számtalan, gyakorta összeegyeztethetetlennek tűnő szempontjait egységesen kezelve értelmezzen bizonyos nehezen megragadható politikai problémákat. Korunkban mindez minden korábbinál nagyobb jelentőséget kap, mikor az élet minden területén megfigyelhető szakosodás már az iskolai időszakban a partikuláris témák felé irányítja a diákok figyelmét az átfogó kérdések helyett.

Az állampolgári nevelés szempontjából a fantázia alkotta világ okán az irodalom még akkor is remek eszköze annak, hogy megértsünk bizonyos társadalmi jelenségeket, ha az alkotásokban feltáruló politikaábrázolást tudományos mércével alaposabban szemügyre véve itt-ott hiányosságokat fedezhetünk is fel.

Ez pontosan az általában lebecsült fiktív jellegének köszönhető, hiszen a körülöttünk lévő politikai folyamatok értelmezéséhez ugyanúgy képzeletre és képzelőerőre van szükségünk, ahogy az irodalmi mű teremtette valóság elgondolásához is.

A szépirodalmi szövegek ezen vonása biztosít lehetőséget arra, hogy a diákok számára életközelivé váljanak azok az elvont politikai fogalmak, amelyek elsajátítása nélkül nincs mód arra, hogy a jövőben a társadalmi problémákhoz komplex módon viszonyuló nemzedékek formálják a közéleti diskurzust. Történelemórákon is esik ugyan szó utópikus politikai gondolkodásról, de Aldous Huxley Szép új világ című regénye minden más megközelítésnél hatásosabban adja át, hogy a valóság összetettségét megtagadó, tökéletes berendezkedést ígérő eszmék miként ágyaznak meg a méltóságteljes életet ellehetetlenítő rendszereknek. De ugyanúgy említhetnénk Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című művét vagy a kortársak közül Dragomán György vonatkozó alkotásait, melyek precízen leírják a huszadik századi totalitarizmusok valódi természetét.

Mindent összevetve tehát kijelenthető, hogy a szépirodalmi hagyományban rejlő politikum a polgárrá nevelés pedagógiai eszköztárának alig-alig kihasznált eleme, amelynek tudatos alkalmazásával komoly lehetőség nyílna az irodalomtanítás mint a műveltségképzést megalapozó tantárgy hagyományos presztízsének helyreállítására.”

Nyitókép: Fortepan/Szalay Zoltán

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sztd
2021. november 16. 10:28
A szépirodalom nem azért vesztette el az értelmező legitimitását, mert nem elég tudományos, hanem mert a képviselőinek kevés tudásuk van a valóságról, ám annál nagyobb az önbizalmuk. A korábbi korokban volt egy mecénás, és az író tudta, hogy mit írhat le. Nem írhatott nagy mrhaságokat akkor sem, ha igaznak érezte. Ez egy kontroll. Azóta tudjuk, hogy elsősorban nem a szabadságát, hanem a hülyeségét korlátozták. Az íróknak megvan a képességük arra, hogy egy világot érzékletesen ábrázoljanak, de arra nincs, hogy felismerjék, hogy milyen is egy világ egy normális ember számára, hogyan lehet benne élni. Egyszóval szórakoztatni, vagy kifejezéseket tanulni jó, a világ működésének a megértésére alkalmatlan. A dolgok működését nem tudja megtanítani az, aki maga sem érti. Hogy érthetőbb legyek: Az alaphelyzet: Főzéskor hiányzik egy összetevő, és az anya elküldi az apát egy kiló krumpliért/fűszerért. Írói változat: Az apa elindul, megbotlik a lépcsőn, belefejel az ajtóba, vérzik a feje. Az utcán nekimagy a táblának, mert kioldódik a cipőfűzője, ad a csövesnek egy ötszázast, majd végül megjárja a boltot, és hazamegy a kenyérpirítóval. Erre mondják, hogy az író, érzékeny a problémákra. Pedig a probléma az, hogy az anya a figyelmetlenségével kivette az apát a családból, és a gyerekekkel ennyiben is csökken az együtt töltött idő. A megoldás pedig az odafigyelés, és előregondolkodás, amivel mindenki jól jár.
74bro
2021. november 16. 08:54
Dosztojevszkij, Kafka, Zola vagy éppen Aldous Huxley többet láttak a világból mint "tudományos" eszközökkel dolgozó kortársaik. A francia szimbolista költők vagy az irodalmár-filozófusok - mint Nietzsche és Schopenhauer - munkássága a XX. század szellemére nem volt kisebb hatással, mint az iparosodás vagy a telekommunikációs forradalom. Az intellektuálisan igényes regény és vers belső emigrációba vonulása kéz a kézben jár a nyugati polgár egyre aggasztóbb szellemi leépülésével.
KannibálTatárÚr
2021. november 15. 23:33
Tetszik, nem tetszik a szépirodalom feladata a szórakoztatás. Regényt azért olvas az olvasó, mert szórakozni akar. A politikával más területek foglalkoznak. Amelyik irodalom a politikával foglalkozik, azt ki kell tiltani az iskolákból, mert az iskola területén tilos politizálni. Érettségiig az irodalmat tanították legfontosabb tantárgyként. Mivel műszaki pályára kerültem, sohasem volt szükségem az irodalomórákon tanítottakra. Sztem az irodalmat ugyanúgy nem kell tanítani az iskolákon, mint bármely más szórakozást. Ma az irodalom a kortárs íróknak indokolatlanul könnyű életet biztosít. Nem lenne szabad állami támogatást adni az íróknak.
annamanna
2021. november 15. 23:04
Mészáros Lőrinc előadja volt felesége, Kelemen Beatrix verseit: Létezésünk csodája, Jössz-e, Barlang https://www.youtube.com/watch?v=nRUjZAffWuA
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!