„Visszaugranék egy kicsit az időben, egészen odáig, hogy Fekete-Győr azon örömködik, a bíróság ítélete szerint ő nyugodtan nevezheti Mészáros Lőrincet bűnözőnek (és nyilván bárki mást is). Ez az ítélet, s kiváltképp Fegyőr öröme sok mindent elárul – persze, mindenki annak örül, aminek tud s aminek örülni képes. Itt lassan tizenkét éve mindenki bűnöző és korrupt és orosz meg kínai ügynök, továbbá stróman, aki kormánypárti képviselő, kormánytag, hivatalnok vagy éppen gazdasági szereplő.
Legyen világos: ameddig szinte kizárólag külföldi multicégek nyertek idehaza közbeszerzéseket, akik aztán vagy kifizették hazai alvállalkozóikat vagy nem (inkább nem), és a profitot mindenképpen kivitték az országból, nos, addig minden rendben volt, nyoma sem volt semmiféle korrupciónak, s őfelsége Brüsszel meg az EB meg az EP meg az uniós bíróság sem talált soha, semmiben semmi kivetnivalót. Amióta hazai vállalkozók és cégek nyernek közbeszerzéseket, azóta égig ér a korrupció. Remélem, ez önmagában is teljesen világos és érthető.
Arra vagyok nagyon kíváncsi, vajon Anonymus sokadik hangfelvétele után lehet-e bűnözőnek nevezni Karácsonyt, Bajnait, Ganspergert, Tüttőt, Berkit és úgy a komplett városházi menedzsmentet? Csak egy pillanatra képzeljék maguk elé, mi lenne itt, ha ezeken a hangfelvételeken, mondjuk, bármelyik kormánypárti városvezető vagy kormánypárti politikus társalogna kormánypártinak elkönyvelt gazdasági szereplőkkel, üzletemberekkel, és ugyanezek hangoznának el. El tudják képzelni? Segítek: nem most, a hatodik hangfelvétel után, hanem nagyjából az elsőt követően sajtósakálok őrjöngenének csordába verődve az érintettek nyomában, ott lihegnének a sarkában reggel, délben meg este, és a klozet előtt is, és mikrofonerdő lenne az érintett képébe tolva huszonnégy órán keresztül. Ezzel párhuzamosan a The New York Times, a Politico és a Guardian dörgedelmes vezér- és véleménycikkekben ostorozná a magyar »diktatúrát« no meg a »korrupciót«, s követelné »Európa« beavatkozását.”
Nyitókép: Földházi Árpád