Bandaharc a korrupció árnyékában

A cirkuszi bohócként csetlő-botló Karácsonynak valószínűleg már az óvodában is teljes kudarc volt a jele, ilyképp mélységesen indokolt volt emlékezetes kesergése 2018-as vesztes import-miniszterelnök-jelöltsége idején: »Alapvetően az az érzésem, hogy a f…szért hagytam magam rábeszélni erre […], mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.« Igaz volt ez Karácsony dicstelen miniszterelnökjelölt-jelöltségére is, amire szintén – ugyan mi a fenéért? – hagyta magát rábeszélni.

Akárcsak a főpolgármesterkedésre. Ebbéli működése – vagy inkább működésképtelensége – mindössze két kétségbeejtő év alatt korábban soha nem látott forgalmi dugókat, csövesparadicsomot, bűzt, mocskot, továbbá korrupciógyanús busztendert, előre lezsírozott és ezért a Gazdasági Versenyhivatal által megbírságolt villamosbeszerzést eredményezett a mazochista Budapesten. A teljes tehetségtelenségre és fejetlenségre jellemző, hogy újabban egyes villamosmegállókban sem képes az adott járat közlekedési irányának megfelelő papíralapú menetrendet kihelyezni a Draskovics Tibor igazgatósági elnök fémjelezte Budapesti Közlekedési Központ.

Szánnánk mindezért a nyomorúságért Karácsonyt, de a szánalom rögvest elillan, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a hórihorgas főpolgármester mégiscsak egy jellemtelen kommunista, akinek árulással, dezertálással tarkított közéleti pályafutása Gyurcsánytól Gyurcsányig ér. A rabolt Apró-villában pöffeszkedő szemkilövető súgójaként kezdte, a hazafiatlan népfront pszichopatájának városházi hiénafalkáját szabadjára engedő hasznos idió­taként végezte.