Az emberek azt várják a vezetőiktől, hogy védjék meg őket!
A magdeburgi mészárlás is megerősíti ezt.
Az integráció hiánya miatt fizetett Trianonnal a magyar társadalom.
„Pár napja a kormányközeli média Márki-Zay Péter migrációs elképzeléseit taglalva egy olyan 2018-as idézetre hivatkozott, aminek hitelességében mindenki kételkedik, aki legalább átlagos műveltségű embernek véli őt. De a Facebook (https://fb.watch/90BibtrFRW/) megőrizte a szöveget: »Én azt szeretném, hogyha Magyarországon – ahol már most is nagyon sok külföldön született ember él – mi az integrációban lépnénk előre, és gondoskodnánk arról, hogy ezek az emberek ugyanúgy, mint a 100–150–200–300 évvel ezelőtt Magyarországra beköltözött svábok, szászok, ukránok, ruszinok, tótok, vagyis szlovákok, románok, oláhok, szerbek, rácok, tehát ahogy ezeket az embereket tudtuk évtizedek, évszázadok alatt, generációk alatt integrálni, nekünk az a fontos, hogy egy befogadó, szeretetteljes társadalom legyünk, ahol ezek az emberek magyarrá válnak legkésőbb egy-két generáció múlva.«
A Magyar Nemzetben Pilhál Tamás (Újabb Trianon Márki-Zay Péterrel, 2021. nov. 2.) már egyértelműen rámutatott, hogy épp az integráció hiánya miatt fizetett Trianonnal a magyar társadalom. Csatlakozom Pilhál Tamás véleményéhez, ám mivel a szomszéd nemzetekhez való viszony hazánk jövője miatt nagyon fontos, néhány további kritikai megjegyzést okvetlenül tennem kell.
A románok-oláhok nem két nép, csak két megnevezés, amint a szerbek és a rácok is ugyanazokat az embereket jelölik. MZP csak a tótok-szlovákok esetén jelezte ezt. Talán bővíteni akarta a »befogadottak« listáját?
Baj van az idősávval: száz–háromszáz évet emleget. Az ég szerelmére, kik települtek be Magyarországra 1918-ban? Nem tudja talán, hogy a szláv–magyar együttélés több mint ezer éves? Hiszen szlávok már a honfoglalás előtt is éltek itt! Ezt tagadni nemcsak tudatlanság, hanem mérhetetlen megsértése egy velünk szomszédos nemzetnek, amely egyre több jelét adja, hogy készek túlzásoktól megtisztított szemlélettel nézni évezredes közös történelmünkre. Árpádék meghódították ugyan, de nem üldözték el az itt élő szláv lakosságot, hanem bekapcsolták az ország életébe, olyannyira, hogy a »kalandozások« során már együtt jártak a zsákmányért. Így lett Észak-Magyarország a szlovák nemzet bölcsője. Nem lettek magyarrá, kultúrájukat megőrizték, és gazdagították vele a miénket, amint mi is az övékét.
Márki-Zay jól tenné, ha a budapesti szlovák nagykövetségen, tudatlanságát elismerve, bocsánatot kérne. Megtehetné ez a ruszin nemzetiségi szószólónál is, hiszen adatok tanúsítják, hogy a tatárjárás után ruszinok segítettek az ország egyébként csak szegény megélhetést biztosító északkeleti szögletén újraindítani az életet.”
Fotó: Kurucz Árpád