Advent előtt, ostrom alatt

„Most valahogy nehéz elképzelni a téli napforduló, Jézus Krisztus szimbolikus születésnapja akolmeleg ünnepét. A koronavírus negyedik hullámos támadása egyre több ember életét veszélyezteti, az európai országok egyre szigorúbb, már-már drákói szabályozásokat vezetnek be, és már Magyarországon is megnehezült az élet. Lassan mindenhol maszkot kell viselni, és elképzelhető, hogy jönnek további szigorítások, ha nem sikerül a járvány terjedésének gátat vetni.

Biztató, hogy az emberek a most tartó oltási akciót kihasználva, hosszú sorokban várakoznak az oltópontok előtt, fölismerve azt a tényt, hogy a vírus elleni védekezésben a harmadik – emlékeztető, megerősítő – oltásnak életvédő szerepe lehet. Akit a téma mélyebben érdekel, vagyis még nem sikerült eldöntenie, hogy fölvegye-e a harmadik oltást (és melyiket) vagy se, mert többféle szakvélemény kering a nyilvánosságban – az egyik szakértő a harmadik oltásra biztat, a másik inkább lebeszél róla –, annak ajánlom figyelmébe a Demokrata mai cikkét. Melynek végső tanulsága az, bár nem akarnám lelőni a poént, hogy teljesen mindegy, milyen, csak oltás legyen, mert nagy a baj.

Semmi nem történik véletlenül. A magyar miniszterelnök korábban világosan megfogalmazta: Európa túl gazdag és túl gyenge ahhoz, hogy meg tudja védeni magát. Tegyük hozzá, Európa és az európai típusú nyugati civilizáció ráadásul mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyelőre még meglévő gazdagsága birtokában minél gyengébbé tegye magát. Ezért tombol a másságkultusz, ezért fontosabb a bevándorlók jó közérzete, mint az őslakóké és ami a legfájdalmasabb, ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy ne szülessenek gyerekek. Mintha egy ostromlott várban az ott élőket egy őrült vírus arra késztetné, hogy ne az ostromlók, hanem a falakon őket védelmezők ellen harcoljanak.”

Fotó: Philipp von Ditfurth / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP