A zúgolódó mély

„Jaj annak a kormánynak Magyarországon, amelynek vezetése alatt a lakosság úgy érzi, egyre nehezebb a megélhetés. A Kádár-rendszer belső legitimitását sem elsősorban a politikai szabadságjogok hiánya kezdte ki, hanem a növekvő infláció és az ezzel mind kevésbé lépést tartani képes fizetésemelés. Az 1989–90-es rendszerváltozás után a kormánypártok leginkább azért veszítették el az országgyűlési választásokat, mert nem vagy alig voltak képesek megfelelni a lakosság életszínvonallal kapcsolatos elvárásainak.

A Fidesz vezetője megértette a leckét: hiába van piacgazdaság, és időben hiába távolodunk a Kádár-rendszertől, a választópolgárok jelentős része elsősorban az államtól, a kormánytól várja a segítséget. Ehhez az elváráshoz igazodott a rezsicsökkentés is. Az évek során bővültek az igaz, elsősorban a felső- és középosztálynak kedvező családi kedvezmények, a minimálbér-emelések és a beáramló uniós fejlesztési pénzek által generált beruházások is hozzájárultak a Fidesz tartósan magas népszerűségéhez. Magyarország egyáltalán nem lett fejlett, jól élhető ország a 2010-es évek végére: az egészségügyi rendszer tele volt bajjal, az oktatás áterőltetett államosítása kiábrándító következményekkel – a diplomás átlagot többnyire alulról súroló pedagógusbérekkel, pályaelhagyással, csökkenő színvonallal – járt, a tömegközlekedés – a vasút és a távolsági buszközlekedés – számos kihívással küszködött. A magyarországi bérek érdemben nem közelítettek a nyugati színvonalhoz, és lemaradtak a csehországi, szlovákiai szinthez képest is. Mégis sokan kezdték anyagilag jobban érezni magukat: a munkaerőhiány ugyanis kikényszerített érezhető béremeléseket a magánszektor egy részében, a reálbér-emelkedés nemegyszer két számjegyű volt. A legutóbbi választások előtt egyszeri rezsicsökkentést, Erzsébet-utalványt és nyugdíjemelést jelentett be büszkén a hatalom. És nyert.”

Fotó: YouTube