Világraszóló képmutatás miatt vannak az egekben az energiaárak

„A világ nagy energiacégei nem kapnak elég finanszírozást a projektjeikre, ezért egy részét nem tudják megvalósítani, illetve azok magasabb finanszírozási költségeik miatt megdrágulnak. Ennek egyenes következményeként, ha nincs helyettesítő energiaforrás, akkor ezen elsődleges energiaforrások (nukleáris energia, gáz, olaj, szén) és a belőlük nyerhető másodlagos energiaforrások (elektromos áram, fűtéshő) is megdrágulnak, ha nem csökken a keresletük. A növekvő világgazdaságban ezen termékek kereslete definíciószerűen nem csökken, inkább nő, mert a növekedést nem kompenzálja az energiahatékonyság javulása. Nem bonyolult.

Nos, ha azt gondoljuk, hogy attól fog csökkenni a káros anyagok kibocsátása, vagy legalábbis nem nő, mert nem finanszírozzuk az energiacégeket, az nagyon nagy butaság, olyannyira nagy, hogy nem is hisszük el, hogy a legképzettebb szakembereket foglalkoztató bankok, vagyonkezelők ezt komolyan gondolják. Tehát valami más van a háttérben.

Nézzük az Evergrande sztorit, hátha közelebb visz a konklúzióhoz. A közhiedelemmel ellentétben a cég és sok más kínai ingatlanfejlesztő finanszírozói nem csak a nagy államilag irányított kínai bankok, sőt ők valószínűleg kisebbségben vannak (egyelőre) a finanszírozás volumenét tekintve. Valójában a tőkepiaci, illetve árnyékbankrendszer (kiegészülve a DeFi-kriptovilág árnyékosabb részein zajló machinációkkal, mint pl. a tether-ügy) adják a finanszírozás nagyobb részét.

Kik a legnagyobb hitelezők a világ tőkepiacain kötvényt vásárlók között? Nos, ugyanazok a befektetési alapkezelők, vagyonkezelők, bankok, amelyek nem hajlandóak a világ leghitelképesebb energiacégeit finanszírozni a klímavédelem (hazug) pretextusával.

Mit finanszíroznak helyette? Például minden pénzügyi mércével mérve a csőd szélén imbolygó ingatlanfejlesztőket, amelyek a világ legkörnyezetkárosítóbb gazdasági tevékenységét, az építőipart és ahhoz kapcsolódó beszállító ágazatokat (nehézipar, szállítás, bányászat, nem utolsósorban energiaipar) látják el megrendelésekkel.

Mondhatnánk, hogy ilyen ez a szelávi: Kínában, az elmúlt évtizedekben évi több tízmillió ember került faluról városba, kell a lakás. Egyrészt nem biztos, hogy az urbanizációnak ez az üteme gazdaságilag és társadalmilag működik, vagy akkor is, ha eddig működött, akkor a jövőben is így lesz. De a helyzet ennél is rosszabb, ugyanis – és ezt a finanszírozók is tudják – Kínában közel 100 millió lakás áll üresen annak ellenére, hogy rendszeresen komplett városrésznyi fejlesztéseket dózerolnak le, mivel nem tudják befejezni, például a fejlesztő csődje miatt, vagy befejezték, de nincs rá igény.

Tehát nincs (elég) pénz a mindennapjaink elengedhetetlen részét képező fűtést, áramot, közlekedéshez szükséges üzemanyag alapjait jelentő energiaforrások kutatására, kitermelésére, finomítására, fogyasztókhoz eljuttatására. De van jelentős, részben rosszul felmért, vagy egyenesen spekulatív ingatlanfejlesztésre a világ legnagyobb mértékű környezetszennyezéséért felelős országában, legszennyezőbb iparágaiban. Kína a 21. század első másfél évtizedében több betont termelt (épített be), mint az Egyesült Államok a teljes 20. században! A fairség jegyében teszem hozzá, hogy egy főre vetítve még mindig a fejlett gazdaságok a legnagyobb környezetszennyezők."

Fotó: Michal Cizek / AFP