A harangozó magányossága

Ha az nem hazaárulás amit ő csinál,akkor miaz?..

Lökött ez az Ujhelyi. Ilyen jelentéktelen találkozóból minek ügyet csinálni. Holnapra úgyis elfelejti mindenki, még mítosz kreálásnak sem jó.

Pityu! Milyen csendben voltál, amikor Orbán Viktor fogadta egy másik francia párt vezetőjét, Zemmerst! Akkor miért nem óbégattál? Ő is Macron ellenfele lesz 2022-ben.

Veszélyes tévedés félvállról venni a szélsőségeket, tűnjenek mégha megszokásból elsőre esélyteleneknek. Könnyen előfordulhat, hogy a népszerűséget hajhászó Macron erőit pont azon további politikai szerveződések (a velük való küzdelem) morzsolhatják fel, melyek szavazói korábban végül mögé állva győzelemre segítették - s ezálta Le Pen (vagy épp Eric Zemmour) kisebb arányú támogatottsággal is diadalmaskodhat. Hadd ajánljak mindenki figyelmébe két, felettébb informatív, egyben elgondolkodtató, módfelett aggasztó cikket, melyek biztosra veszem, nem tekinthetőek izolált eseteknek (https://mandiner.hu/cikk/20210322_afd_maximilian_krah_a_mandinernek + https://nepszava.hu/3112821_identitasvalsag-nemet-modra-avagy-merre-tovabb-szocdemek ), s melyek logikusan tekinthetőek összetartozónak (bár névleg a politikai paletta ellentétes feléről tudósítanak). Biztosra veszem, a leszűrhető végkövetkeztetések napnál is világosabbak, s meglehetősen rémisztőek: nagy a baj, emberek ébresztő! Sajnos sokan tévesen félreértve (illetve mesterkélten leplezett tehetetlenségből), indokolatlanul ráhagyó könnyedséggel kezelik a jelenlegi fejleményeket, melyek bár egyelőre nem tűnhetnek markánsan meghatározó kezdeményezéseknek, ám következményeik már jóval rémisztőbb folytatást sejtetnek. Többek közt arra próbálok figyelmeztetni, hogy a rendszeresen megszólaltatott/megnyilvánuló "friss erő", ezen csetlő-botló Mórickák gyufázgatása már azon milliőt készíti elő, mely kiváló (és szükséges) terepet nyújt a még drámaibb (s egyben tragikus!) folytatásnak. S ezen Mórickák hol burleszk-szerű, hol vérfagyasztó, rémisztően önfeledt tüzeskedése végül (hamarabb, mint hinnénk) ránk gyújthatja a színpadot (hiszen a valóságban senki sem kivülálló szemlélője a történéseknek, legalábbis valamennyien statisztái vagyunk a közös produkciónak). S a kezdetben füstölőgve táncikáló, majd rohamvást elharapódzó lángnyelvek előkészítik (már a tűzcsóvákkal infantilisen játszadozókat is messze meghaladva, megbabonázva, ledermesztve) a díszletet egy újabb "Mágus" teátrális belépőjére: https://images.app.goo.gl/kDvvqtaU7JSiD96Q9 . Miként az aktuális interjúk, beszámolók is rávilágítanak, mindinkább fakulva kopik le a felszínes máz, s egyre konfúzusabb az állítólag ellentétes(nek vélt) oldalak közötti határ, miközben a kinyilvánított (vagy sejtetett) célpontjaik sokszor szembetűnően közösek. Nagyon úgy fest, ismétcsak megindulni látszik (egyelőre még lappangva) egy általános erjedésben szárbaszökkenő összefonódás a szélsőségek között, s az aktuális "politikai mozgolódás" ennek bölcsőjeként funkcionálhat. Csak további, még intenzívebb, még mélyebbre ható társadalmi késztetés hiányzik (buta, aki nem veszi észre: már folyamatban) - de a "néptribunusok" már szemmel láthatóan felsorakoztak, egymást is túllicitálva harsognak, mind bátrabban sokasodnak! S amint akad egy, ki a radikális váltást hirdetők megbabonázott hallgatóságának hihetően és eredményesen értésére adja, hogy ők tulajdonképpen ugyanazt utálják, ugyanatól félnek, és a vélt különbségeket felülírja a közös érdek, úgy már egyként fanatizálhatóak - gyilkos harapófogóba ragadva az emberiséget. Ne feledjék, anno Adolf Hitlerék mozgalmát sem vették komolyan egy jó darabig, egészen az utolsó pillanatig. Ám akkor már késő volt...