Távozásom okairól

„760 cikk, ebből 48 videó, aminek az elkészítésében (akár riporterként, akár kamerásként, akár vágóként) részt vettem, és 16 véleménycikk – ez a mérlegem az Azonnalinál, ahol még 2017 szeptemberében kezdtem gyakornokként (rögtön stílusosan egy metálos interjúval), és ahonnét most, több mint négy év után távozom vezető belpolitikai újságíróként.

Nem vagyok egyedül a távozással, és ez nem véletlen: azzal ellentétben, amit Pintér Bence megbízott főszerkesztő állított az egy héttel ezelőtti hírlevelében (egyébként az ő pozíciójából abszolút érthető módon), nem pusztán business as usual, hogy az emberek elkezdtek elszivárogni az Azonnalitól azt követően, hogy Bukovics Martin alapító-főszerkesztőt szeptember elején kirúgták a laptól, és társa, Bakó Bea is – ne legyen efelől kétségünk – csak azért nem jutott erre a sorsa, mert a Munka törvénykönyve szerint anyasági szabadságon lévő embert nem lehet sehonnét sem kipaterolni.

A tulajdonosi kör hivatkozása ebben a sztoriban – hogy a szakításra belső kommunikációs problémák, valamint hatáskörtúllépés miatt került sor – azért baromi jó, mert annak van egy sok mindenki által tapasztalt és valós alapja:

Bakó Bea és Bukovics Martin kétségtelenül nehéz, konfliktusos emberek, akik agilisan mennek előre a maguk által elgondolt úton, és ha ennek során le kell törni ellenakaratokat, akkor azt általában nagyon határozottan megteszik. Akár úgy is, hogy közben olyan hangnemet engednek meg maguknak, amit az ember még a kutyájával szemben sem szívesen tenne, és azt se csodálom, hogy ezt egyesek lelki terrorként élték meg.”