Öt ok, amiért az MSZP végül elhagyta nevéből az S betűt

„Az MSZP Mesterházy Attila távozása óta vezetői válsággal küszködik. A régi bölények vagy háttérbe vonultak, vagy oda lettek szorítva, Gyurcsány Ferenc saját projektbe kezdett, akik pedig megmaradtak, képtelenek igazán karizmatikus vezetőt kitermelni. A párt létezése valójában politológiai csoda, hiszen ha egyik reggel arra ébrednénk, hogy az MSZP megszűnt létezni, a tagokon kívül már nem tűnne fel senkinek. A szegfű még azért nem hervadt el teljesen, mert örökölt hálózata, a logó, az idős szavazók megszokása infúzión tartja. Az egész jó ideje már egy tartalom nélküli márkahűség. Az MSZP így évek óta a Karácsony Gergely-projektbe menekült. 

Tolta és tolta maga előtt a Párbeszéd vezetőjét, majd főpolgármestert, és ami ebből a folyamatból bármilyen jellegű haszonként csurrant-csöppent számára, gyorsan felszippantotta. Szervezetfejlesztésre, megújulásra vagy programadásra már nem igazán törekedett, csupán a meglévő rendszerei és személyi állománya fenntartására. Számukra az összefogás és a saját, biztos befutónak hitt miniszterelnök-jelöltjük mögötti kiállás volt az egyedüli alternatíva. Az MSZP-nek így tényleg minden napja karácsony volt. A maradék energiáit, az egyébként a mai napig sem kevés mozgósítható pénzét, a már említett hálózatát ebbe az irányba fókuszálta. Ezért a pillanat, amikor a főpolgármester visszalépett Márki-Zay Péter javára, olyan lehetett számukra, mint egy nyálfolyatós délutáni szunyókába belevisító légvédelmi sziréna.

Azt se tudták hirtelen, merre szaladjanak. Az ismeretlen és kiszámíthatatlan, ezért számukra életveszélyes M.-Z. P. soraiba? Vagy a régről ismert, kiszámítható és számukra szintén életveszélyes Dobrev halálos ölelésébe? A kezdeti zavarodottság után végül az előbbi mellett döntöttek. Hogy miért? Öt okuk is lehetett rá.

1. A szokás hatalma 

Talán a legevidensebbnek az tűnhet, hogy eddigi patronáltjuk, Karácsony Gergely lépése és azóta is tartó lelkes kiállása győzte meg őket. Mivel az elmúlt időszakban arra kondicionálódtak, hogy ők a főpolgármester leghűségesebb fegyverhordozói, így most – egyéb lehetséges stratégia híján – nem nagyon maradt más esélyük, mint vonulni vele tovább. Ugyan sok pénzt és munkát öltek bele egy olyan jelöltbe, aki biztosan nem lesz miniszterelnök 2022-ben, de ettől még főpolgármester marad 2024-ig, és/vagy az új kormány egyik meghatározó vezetője lesz. Ha aranytojásokat ugyan nem is tojt nekik a Karácsony-projekt, ettől még simán biztosíthatja a túlélésüket újabb néhány évre. 

2. Aki kimarad, az lemarad

A Karácsony-féle megszokás melletti következő lehetséges ok annak az ijesztő rémképe lehetett, hogy az MSZP kimarad a meccsből. A Jobbik választotta ezt a taktikát, a szavazókra bízva a döntést – persze a háttérből és indirekt módon azért mégiscsak Dobrev Klárát segítve. A függetlenség azonban ebben az esetben nem kifizetődő. Több szempontból sem. Egyrészt aki nincs ott a játszmában, elveszíti az egész előválasztás legfontosabb hozadékát, a figyelmet. Másrészt aki nincs ott a játszmában, az esetleges tavaszi győzelem gyümölcsét teszi kockára, a befolyást. Jobb odaállni valaki mellé, mert akárki is nyer vagy veszít, két nagy erőtér lesz az összefogásban, akik minden jelenlegi verbális ketrecharcuk ellenére az egymással való kiegyezésre kényszerülnek majd. Ebben a várható kiegyezésben pedig azok vesznek részt nagyobb erővel, akik a küzdelemben is ott voltak. Az MSZP ezért összefércelte megszakadt zászlóit, kifényesítette kopott páncéljait, és bár lelkesítő beszédet senki nem mondott, ahogy a filmekben szokták csata előtt, odavonult Márki-Zay seregeihez.”