Nehéz tervezni, amíg perben állok a Herthával

„A Magyar Nemzetben megjelent interjú miatt, amelyben a berlini klub értékrendjével ellentétes gondolatokat fogalmazott meg a bevándorláspolitikáról, már nem dolgozhat a Herthánál. Haragszik a berliniekre?

Hat éven keresztül egymás iránti nagy szakmai és emberi megbecsüléssel dolgoztunk együtt, ezért senkire sem tudok haragudni. Én azt szeretném elérni, hogy a kereszténydemokrata Európában a konzervatív vélemény ugyanúgy elfogadható legyen, mint a liberális.

Ha a tárgyalás miatt nem nyilatkozhat az ügyről, akkor egy elvi kérdést engedjen meg. Jó, ha az ember mindig vállalja a véleményét, vagy ha tehetné, ön is visszaforgatná az idő kerekét?

Talán fogalmazhattam volna diplomatikusabban, de mindenkivel megesik, hogy ha valamivel nem ért egyet, azzal kapcsolatban olykor sarkosabban, a kelleténél több érzelemmel fogalmazza meg a véleményét. Nem tekerném vissza az időt, mert azt gondolom, hogy kétezerhuszonegyben Európában a véleménynyilvánítás szabadsága engem ugyanúgy megillet, mint bárki mást.

Nem tart attól, hogy a történtek után a közvélemény megbélyegzi Németországban?

 Legfeljebb olyan ember próbálhatja rám sütni ezt a bélyeget, aki sosem dolgozott még együtt más származású vagy vallású kollégával, vagy aki nem ismeri a pályafutásomat. A karrierem alatt futballoztam együtt homoszexuálissal, muszlimmal, zsidóval, színes bőrű és ázsiai játékossal is, és sosem volt semmi probléma köztünk. Aki ezek után engem vádol kirekesztő szemlélettel, az nevetségessé teszi magát. A futballközegben toleránsnak kell lenni, és ha nem vagy az, a közeg nagyon hamar kidob magából. Az életutam azt mutatja, hogy bennem mindig megvolt ez a tolerancia a másság iránt.

Mi ad erőt a nehéz pillanatokban?

Az embert érik pofonok az életben, de eddig mindig sikerült kikecmeregni a kellemetlen helyzetekből. Mindig talpra álltam, és a meggyőződésemet sem akarom megváltoztatni. Hiszem, hogy a véleményünk miatt sosem szabad szégyenkeznünk.”