Márki-Zay, Karácsony, a csirke és a gyáva nyúl

Nézzenek oda: politika zajlik az ellenzéki oldalon! Meglepő fejlemény ez annak fényében, hogy a régimódi, natúr, pőre politizálás az elmúlt évtizedben elsatnyult Magyarországon. Az egyik oldalon a Fidesz egypárti, megkérdőjelezhetetlen vezetésű, gépezetté professzionalizált tömbje gyártotta és gyártja a politikai termékeket; a másik oldal pedig, nos, elfelejtett politizálni,

Most viszont politikacsinálás történik az ellenzék köreiben, a megszólásoknak van tétje, a lépéseknek és döntéseknek következményeik vannak. Egyelőre az ellenzéki táboron belül. A politikusok, háttérembereik, hangadó talpasaik, kommentelőik és szimpatizánsaik mozgásban vannak, és még bármi megtörténhet.

Azzal, hogy – e sorok írásakor legalábbis – mindhárom jelölt állva marad az előválasztás második fordulójában, teljességgel nyitott kérdés marad, hogy ki nyerheti meg azt. (Az pedig még nyitottabb kérdés, hogy egyébként a győztes mihez kezd – mihez engedik kezdeni – a győzelmével a kampány hónapjaiban.)

A legérdekesebb fejlemény addig is Karácsony és Márki-Zay játszmázása. Nem láttuk ezt jönni. A legvalószínűbb forgatókönyv tényleg az volt: Karácsony eléri Márki-Zaynál, hogy soroljon be mögé, és akkor majd elég biztosan meglesz a többség Dobrevvel szemben a második fordulóban.

Az új számok viszont nem ezt mutatják: Karácsony addig téblábolt – és folytatta motolla-szerű (köpönyeg)forgatását – a politika csuszamlós sínjein,

Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely között egy tökéletes játékelméleti szituáció bontakozott ki. Ezt a játszmát az angol chicken game-nek (csirkejátéknak), a magyar gyáva nyúl játéknak hívja: a lényege, hogy képzeljük el, két kocsi száguld egymás felé, és közülük az veszít, aki hamarabb félrekapja a kormányt.

A feladat tehát az, hogy az egyik fél mindenképpen győzze meg a másikat arról, hogy ő aztán nem fog kitérni, ő tántoríthatatlan, és legyen szíves a másik félrehúzódni. Ha az egyik meggyőzőereje, érvei és egyéb ütőkártyái elég hatásosak, a másik előbb vagy utóbb tényleg kitér és kiesik a játszmából. Ha viszont a másiknak is elég sok érve és öntudata van ahhoz, hogy versenyben maradjon, akkor nem fog félreállni, nem vállalja a gyáva nyúl szerepét.

A chicken game nem csekély veszélye azonban, hogy ha egyik sem rántja félre a kormányt, akkor össze fognak ütközni és mindketten kiesnek a játszmából.

Az elmúlt napok üzengetései és helyezkedései pontosan erről a játékról szóltak, és az elején még valószínűsíthető, MZP-féle félreállás helyett jött az egymással szemben való robogás, a nyílt konfrontáció. Karácsony érvei, szavai, ütőkártyái a porba hullottak, és

A chicken game tehát folytatódik, jelen állás szerint teljes konfrontáció lesz – méghozzá úgy, hogy ott lesz egy másik versenyző is, aki megúszta ezt a játszmát és csak a saját formaidőzítésére kell koncentrálnia: Dobrev Klára. 

Karácsony Gergely elmúlt napokban való, egyre zaklatottabb dervistánca kapcsán már igazán feltehetik saját legelkötelezettebb rajongói is a kínzó kérdést, hogy mi ennek az embernek a tényleges, valódi politikai, városvezetői és szervezetépítési képessége – azon túl, hogy mindig időben dobbant aktuális szövetségesei mellől, majd kint is vagyok, bent is vagyok játékot játszva veszi hülyére egyrészt gazdatesteit, másrészt a még mindig az újdonság ígéretével rá szavazó támogatókat.

Mint emlékezetes, Karácsony idén tavaszig hajtogatta azt, hogy ő aztán nem akar miniszterelnök lenni, és innen jutott oda, hogy még az előválasztás sem megnyerve kezdett versenytársainak pozíciókat osztogatni a leendő kormányában, a határozottság és a kétségbeesés különös elegyét prezentálva a megállás nélkül írt posztjaiban és videóiban.

Kíváncsi vagyok, készül-e valahol már a karácsonyos Hitler-videó – a kontentet már szállítja a szövegekhez a főszereplő.

Karácsonyhoz képest a két másik versenytárs sokkal egyszerűbb helyzetben van:

sem az úgynevezett szövetségeseiknek, sem az ellenfeleiknek. A baloldali establishment élcsapata voltak és lesznek, büszkén vállalják és dacosan képviselik mindazt, ami a magyar jobboldal alapértékeinek és világlátásának tökéletes ellentéte. Ha Dobrev győz az előválasztáson, ne legyenek kétségeink, Gyurcsány és hálózata szétcsap a maradék ellenzék soraiban, és mindenki úgy fog táncolni, ahogy ők fütyülnek.

Az ellenzéken belüli második számú, eddig komolyan vehető erőt, a Jobbikot és annak vezetőjét, Jakab Pétert is épp most roppantották meg a Jobbik saját alapvetéseit feladó, DK-val kötött háttéralkukkal,

És ha Dobrev éppenséggel veszítene az előválasztáson, akkor sincsenek rossz helyzetben, mert így is, úgy is erősen valószínűsíthető, hogy a baloldal vezető ereje lesznek a következő évtől – akár kormányon, akár ellenzékben.

Márki-Zay Péternek sincs már innen vesztenivalója: az előzetes várakozásokat már most túlteljesítette, a legfrissebb számok az ő versenyben maradását igazolják, így a későbbi „mi lett volna, ha” kérdés már inkább arra vonatkozhat majd, hogy mi lett volna, ha nem indul-el, nem pedig az esetleges visszalépésének következményeire. Márkinak nincs pártja, a mozgalma ellenére one man show, amit csinál, Hódmezővásárhely polgármestereként megvan a maga bástyája, ami mögé visszavonulhat. Ha az előválasztáson a második helyre kerül, akár Dobrev, akár Karácsony maga mögé utasításával, az eddigieknél is komolyabb ellenzéki szereplővé lép elő; ha pedig meg is nyerné a voksolást, akkor minimum a saját fejében megdicsőülhet.

Bár kérdés, hogy

mire lesz képes a valódi, országos parlamenti választásig az ellenzék vezető arcaként, Gyurcsánnyal a hátában.

Ami – erről elég sokan tudnak mesélni – nem a legkényelmesebb pozíció.

Fotó: YouTube