„Kutyaszindròma
Bár abszolùt érthető, hogy az ellenzék nem örül a kutyapártnak, mert értékes százalékokat vehet el, amelyek a végén esetleg perdöntőnek is bizonyulhatnak. Mint ahogy az is, hogy a Fidesz meg pont ugyanezért, elégedetten dörzsöli a tenyerét, és az se lenne meglepő, ha titokban még segítene is neki.
Ugyanakkor a kutyapárt egész megjelenése a politikai palettán, és viszonylagos politikai sikere, nyilván azt jelenti, hogy van egy választòi réteg, amely kiábràndult mindabbòl, amit a magyar demokratùra, benne a pàrtokkal az elmùlt harminc évben produkált, és nem látja magàt képviselve egyik párt által sem, egyelőre beleértve az ellenzék ùj »politsztárjàt« Márki Zayt.
Lehet ezt a politikai patològia tüneteként értelmezni, és nyilvàn az is, de akkor talàn nem a tünetet, hanem annak okát kellen megkísérelni gyògyítani. Ehhez persze nem »sebészkés« kellene, hanem hosszù mindenre kiterjedő terápia, mert a kòr jàrvánnyá terebélyesedett, vakcina meg sehol.”