Ezer euró, készpénzben – kétségbeesett ötlettel állt elő Magyarország szomszédja
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
A baloldal arra játszik, hogy a magyarok nem tudnak semmit a szomszéd országok politikáiról.
Hallom, Orbán Viktor megint elszigetelődött, s meghozta a prágai és a bécsi gyors a nyolc raklap Ytongot a Karmelita Kolostor kapujába. Rakodják is a többi mellé a raktárba, gondolom, s valójában azért kellett a miniszterelnöknek kiköltöznie a Parlamentből, mert a sok elszigetelő-anyagot nem volt már a szűkös folyosókon hova tennie.
Amikor Karácsony Gergely az Orbán körül fogyó levegőről értekezik, Szabó Tímea nagy piros ikszeket rajzolgat fotókon szereplő politikusokra, Dobrev Klára pedig beöltözik a blagoevgradi pályaudvar vén kommunista bömbisnénijének, és nyugati gyorsvonatok érkezéséről tájékoztat,
Pedig kellene tudni róla. És nem kellene kétségbeesni akkor, amikor a szomszédunkban történik valami látszólag kellemetlen – főleg akkor, ha az, ami történt, még csak nem is tragédia. Sőt, az sem biztos, hogy rossz egyáltalán.
Csehországban Andrej Babiš pártja, az ANO 2011 a legnagyobb maradt a cseh parlamentben, és négyéves kormányzása alatt csak minimális veszteségeket szenvedett. Akikre megszűnt az igény, következésképpen ki is estek a parlamentből, azok az ő baloldali koalíciós partnerei.
Azt, hogy Babiš jó eséllyel most nem lesz miniszterelnök, az okozza, hogy a végletesen töredezett cseh parlamentben a tőle jobbra eső pártok kívánnak koalíciót alakítani Petr Fiala, a jobbközép Polgári Demokrata Párt elnökének vezetésével, akinek pártja egyébként az Európai Parlamentben a lengyel Jog és Igazságossággal ül egy frakcióban. Ízlelgessük csak: Csehországban, ahol Orbán Viktor, a szlovák elnök és a pápa után a harmadik legnépszerűbb külföldi politikus, Andrej Babišénál jobboldalibb kormány alakul majd, ráadásul olyan párt vezetésével, amely nem a kamujobboldali Néppártba, hanem a lengyelek frakciójába tartozik. Ez lenne a rossz hír, az elszigetelődés, a fogyó levegő? Ha Babiš középpártja, a szociáldemokraták és a kommunisták közös kormánya szövetséges volt, miért ne lehetne jó barátunk a tőle jobbra eső koalíció?
Aztán ott van Sebastian Kurz esete, ahol őszintén nem értem, minek nem örülünk. Az osztrák kancellár és köre is machinált az ibizai videó körül, amivel megbukott Ausztria legmagyarbarátabb kormánya a Schüssel-Haider-kabinet óta. És most annyi történt, hogy
Hogy a pártban úgy vette át a hatalmat, hogy 2016 és 2018 között közpénzből, a pénzügyminisztériumon keresztül saját pártelnökét rossz fényben feltüntető kamu közvélemény-kutatásokat rendelt Ausztria leghírhedtebb médiavállalkozóinál, az ÖSTERREICH és Oe24.at bulváros politikai sajtótermékeket üzemeltető Fellner testvéreknél. És kard által halt, ki kardot ragadott, a késdobáló hátába beleállt valaki kése, a megannyi érintett fél közül néhány elkezdte az ügyészség felé szivárogtatni az inkrimináló WhatsApp-üzeneteket, emaileket és SMS-eket. Nincs ezen mit védeni. Sajnálni pedig már csak azért sincs mit, mert Kurz legutóbb a menekültválságban állt ki igazán Magyarország mellett. Azóta a schengeni szomszédaink közül egyedüliként folyamatosan csuklóztatja az ingázókat a határon, nem ismeri el a védettségi igazolványt, és rendre hátba szúrja a magyar ügyet – nem fog ezen a megbízhatatlan labancon semmi hiányozni.
Már csak azért sem kell félnünk Kurz leváltása miatt, mert stagnálás tapasztalható az osztrák pártok támogatottsága körül. Egyedül a magából a járvány alatt teljes mértékben bohócot csináló Szabadságpárt volt képes az elmúlt évben a covid tovatűnésével erősíteni a pozícióit, a Zöldeket pedig valamelyest gyengítette a kormányzás, mindenki más támogatottsága hibahatáron belül mozog a 2019-es választási eredményéhez képest – azaz nincs a Szabadságpárton kívül érdemben támogatója az előrehozott választásoknak. Ha pedig a jelenlegi parlament 2023-ig hivatalban marad,
még akkor sem, ha minden gátlásukat lerombolva szövetségre lép a Szabadságpárt a szociáldemokratákkal. Az ügy a Néppárt támogatottságának természetesen nem fog jót tenni, de a következő választás még messze van – a kamufelmérésekre hivatkozva leváltott régi ÖVP-s gárda pedig legfeljebb majd visszafoglal Kurz ifjaitól néhány pozíciót.
Ráadásul az ideiglenes kancellár, Alexander Schallenberg Kurz régi szövetségese, külügyminisztere, tapasztalt és kőkeményen bevándorlásellenes diplomata, aki ugyanazt a néppárti-zöld koalíciót fogja vezetni, mint eddig Kurz. Mégis mitől járnánk mi vele rosszabbul?
Egy politikus jelentősége mindig túlmutat a saját személyén. Az, hogy Andrej Babiš és Sebastian Kurz egyéb európai vezetőkhöz képest józanok, hovatovább nyomokban magyarbarátok voltak, nem személyes nagyszerűségükből, hanem a mögöttük álló nép meggyőződéséből fakad. Abból, hogy az osztrák és a cseh nép e pillanatban még sokkal józanabbul gondolkodik a világról, mint a svédek vagy a hollandok. Attól, hogy két nekünk többé-kevésbé kedves vezető megbukott, a nép mögöttük ugyanaz maradt – és a pártstruktúrát sem érte földrengés sem Csehországban, sem Ausztriában.
Nem kezdtek el a csehek és az osztrákok hirtelen minket utálni. Nem ejtette rabul a Nyugat-Európát felfaló őrület ezt a két jóravaló országot. És ami a legfontosabb: az újjáalakuló koalíciók nem velünk, hanem saját magukkal vannak elfoglalva. Úgyhogy nyugalom-csigavér! A nemzetközi helyzet máshol fokozódik, oda kellenek a vigyázó szemek. Ausztriában és Csehországban viszont nem történt tragédia.
Nyitókép: Babiš és Kurz Prágában 2020 elején (REUTERS/David W Cerny)