Az államszocialista rendszer történetírásának „egyik fő hazugsága volt”, hogy a két világháború között a főhatalmat gyakorló jobboldali–konzervatív rendszernek ne lett volna társadalompolitikája.
Veszprémy az angolszász történetírói példákat alapul véve – ahol nem ritka, hogy egy fontos esztendő eseményeit dolgozzák fel politika-, társadalom-, illetve emlékezettörténeti szempontok mentén – az 1921-es, hazánk történelme szempontjából igencsak eseménydús, többek között utolsó királyunk, IV. Károly két sikertelen visszatérési kísérletével, valamint a Sopron és környékén lezajlott népszavazással tarkított év eseményeit mutatta be.
Meglátása szerint 1921 kulcsfontosságú időszak volt a kiépülőfélben lévő, majd pedig 1944-ig fennálló Horthy-rendszer megszilárdulása szempontjából. A két világháború közötti időszakot illetően rendszerről ír, noha e fogalmat egyes historikusaink vitatják.
A kiváló történész, Szakály Sándor például azt az álláspontot képviseli, hogy az 1920 márciusában államfővé választott Horthy Miklós negyedszázados kormányzósága alatt nem az európai gyakorlattól elkülönülő, sajátos rendszer működött Magyarországon, ezért a »Horthy-korszak« kifejezés használata indokoltabb, mint a »Horthy-rendszeré«.
A fogalommagyarázati különbségektől függetlenül azonban Veszprémy könyve értékes alkotás, amit az általa feltárt forrásbázis mélysége is fémjelez. Műve megírásához ugyanis a fővárosi levéltárak mellett kutatásokat folytatott számos vidéki archívumban, de Izraelben, Nagy-Britanniában, továbbá az Amerikai Egyesült Államokban is. Kötete lapjain érzékletes, jól megválasztott idézetekkel adja vissza az 1921-es magyarországi korszellemet, valamint életérzést, többek között, amikor az első világháborús összeomlás, illetve az 1920-as trianoni országcsonkítás után az elveszettség és elárultság érzésével küszködő és a korszakban nagy népszerűségnek örvendő konzervatív író, Herczeg Ferenc alábbi gondolatát citálta: »Európa, szabad sajtó, liberalizmus – csupa olyan jelszó, amely megcsalt minket.« A liberalizmus éles kritikájával Herczeg ekkortájt nem számított egyedülállónak, hiszen a Horthy-korszak egyik ideológiai alapvetésének tartott, 1920-as, Három nemzedék – egy hanyatló kor története című történetpolitikai könyvében Szekfű Gyula történész is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a liberális eszmeiség engedte szabadjára a dualizmus idején a szabadversenyes kapitalizmus előretörését, ami romlásba vitte az arra felkészületlen nemességet, miközben a rohamos tőkés fejlődés következményeként az abban szerepet vállaló zsidóságnak a magyar társadalomhoz már asszimilálódott rétegei mellé tömegével vándoroltak be újak.
A ’20-as évek elejének társadalmi feszültséggócait jól megragadó Veszprémy a könyvében kimerítően foglalkozott a zsidókérdéssel, főképpen a társadalompolitikával összefüggésben. Véleménye szerint az államszocialista rendszer történetírásának »egyik fő hazugsága volt«, hogy a két világháború között a főhatalmat gyakorló jobboldali–konzervatív rendszernek ne lett volna társadalompolitikája. Kutatásai alapján ugyanis ezen a téren a vizsgált időszakban számos lépés történt, és »az újraelosztás volt a korszak jelszava«, elsődlegesen a kapitalista gazdasági berendezkedésben sikeressé vált magyar zsidóság kárára.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
1944 tavaszán a magyar vezetés előtt „gyilkos dilemma” állt – hangzott el a Rubicon Intézet konferenciáján.
A Standard and Poor's megerősítette a magyar adósbesorolást, továbbra is befektetésre ajánlja az országot. Nem változott a stabil kilátás sem, azaz közvetlen felminősítésre vagy leminősítésre a közeljövőben nem kell számítani – értékeli a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
Kristi Noem republikánus kormányzó életrajzi könyvében részletesen elmeséli, miként lőtte le az engedetlen családi kutyájukat.
