„Európa és általában a civilizált világ más országaiban hasonló helyzet nemigen áll elő, azokat az országokat ugyanis nem istenkirályok, hanem többé-kevésbé elszámoltatható köztisztviselők vezetik, szűkebb térségünkben viszont akadnak megfigyelhető párhuzamok. Politikai előélet híján való, Európa-párti, bőszülten korrupcióellenes, nagyobbrészt jobboldali figurák bukkannak elő egyre-másra, mozgalmakat gründolnak, és iparkodnak rajzszögeket csempészni az uralmukba mostanra belezápult bal- és jobboldali elitek terebélyes ülepe alá. Jellemzően közép-európai népszokásról van szó, dívik a Rila–Rodopei-masszívumtól kezdve föl egészen a Balti-tengerig mindenütt, mostanra pedig Mária országába is beszüremkedett. Holott ez őneki nem is volt megengedve egyáltalán.
A helyzet pikantériáját az a körülmény is fokozza, hogy kormányzó urunk hosszú évek óta bolyong Közép-Európában föl s alá, megértetni akarván a helybeli potentátokkal, hogy a térség legfőbb vezetőjévé őt szemelte ki az Úr, eközben jövőbe mutató beszédeket tart és nagyívű jóslásokba bocsátkozik. Közép-Európa felértékelődik, erősödik, a jelentősége nő, és az egész Európai Unió növekedési centruma keleti irányba tolódik, Közép-Európába, mondta tavaly ilyenkor Szlovéniában. Ugyanakkor és ugyanott beszélt arról is, hogy 2010 táján elolvasott egy halom olyan könyvet, amelyek mind az új évtized várható fejleményeit taglalták, viszont Trumpot, a Brexitet, a menekültválságot és a járványt egyik se jósolta meg. Mondta ezt abban a térségben, ahol a hivatalban levő politikusok talpa alatt a föld már évek óta mocorog, sőt repedezik, ezt valamennyien érzik is, kivéve őt, a nagy jövendőmondót. A múlt hónap végén Csehországban vázolta fel, hogy Közép-Európa mily káprázatos lehetőségeket kínáló évtized előtt áll, és kinek mondta ezt? Természetesen Babišnak, ki másnak, ő nyilván azóta is teljesen fel van dobva emiatt.