Karácsony Gergely elhagyja a várost, ismét útra kel, s meg sem áll egészen Glasgowig. Klímacsúcsra megy, melyen sok okos ember, egész pontosan 190 ország meghívott küldöttei fogják felhívni a figyelmet a tarthatatlan állapotokra. Köztük a főpolgármester úr, aki elmondása szerint, mint budapesti lakost, engem is képviselni fog. Csak nehogy unatkozzon! Posztja szerint „Budapest fenntarthatóbbá, zöldebbé és élhetőbbé tétele” számomra is létfontosságú. Ebben nincs is vita.
Éppen ezért követtem örömmel a 2019 őszét megelőző években, ahogy folyamatosan újulnak meg a közparkok és a játszóterek, ezrével ültetik a fákat, bővülnek a szabadidős sportolási lehetőségek. A köztisztaság és a rendbe tett közterületek is hozzájárultak ahhoz, hogy egyre többen és több időt tölthessenek a szabadban. Ez nem felmérés, sokkal inkább benyomás, ám valós tapasztalatokon nyugszik.
Karácsonnyal a tettek helyét átvették a szavak, illetve a mondatok.
Lehet, hogy a jelenlegi főpolgármester elődje kevesebbet szónokolt a zöld ügyekről, nem szállt bele frontálisan az autósokba, ahogy bicikliutakat sem ad hoc módon festegetett a körútra, hanem újakat épített az érintettekkel egyeztetve. Nem próbált a megválasztása után pár évvel rögtön egy magasabb pozícióba sem dobbantani. A szlogenek, illetve a nagyot mondás szintjén azonban Karácsony bizony lenyomja Tarlós Istvánt, mint Jakab Péter az egyszerű traktorost.
Szóval a főpolgármester megy reprezentálni az ENSZ-találkozóra, melynek céljai nyilvánvalóan üdvösek, ahogy a téma súlyát sem lehet eléggé komolyan venni, akkor sem, ha épp Greta Thunberg üvölti bele a világba. S miközben Brüsszel az akut energiaválság kellős közepén jórészt a lakossággal fizettetné meg a kibocsátás-csökkentés árát, no meg ambiciózusabbnál is ambiciózusabb célkitűzéseket jelöl ki az európai közösség számára, Karácsony Gergelynek mégis csak arról illene beszámolnia, hogy ő maga mit tett le az asztalra ezen a téren. Már ha egyáltalán szót kap,
lehet, elég lesz néhány kézfogós kép a Facebookra, némi kormányellenes szövegeléssel megtoldva.
Ha beszélhet, úgy azonban nagy kérdés, miről fog. Merthogy zöldebb és tisztább levegőjű nem lett Budapest az elmúlt két évben, az biztos. Az előző érában előkészített beruházások megkésett és egy időben történő megvalósítása következtében állandósuló dugók miatt aligha enyhült a szmogterhelés, a minden megszülető gyermek „mellé” ültetetett fákat sem látjuk az egyre leharcoltabb fővárosban, ahogy az sem az élhetőség melletti érv, hogy ismét beindult az elvándorlás az agglomerációba.