„NYILATKOZAT
A Kárpát-medence problémáinak megoldásán gondolkodó és abban reménykedő ember szo-morúan vagy felháborodva olvassa a Mandiner október 13-án megjelent cikkét: Ez itt az igazi tót cirkusz! A szerző, Veczán Zoltán, leírta már tavaly, hogy neki nem sikerült feldolgoznia saját transzgenerációs Trianon-traumáját. Mostani cikke ennek újabb bizonyítékát adta, de ez sajnos nem javít ezen a távolról sem ritka nyavalyán. Szögezzük le, a bárgyú, lélek nélküli belenyugvókon kívül senkinek sem sikerült ez a feldolgozás, és nem is sikerülhet, amíg valaki is másodrangú (európai!) polgárként kénytelen élni a szülőföldjén.
Trianon égő seb Közép-Európában, amihez csak a gyógyítás szándékával szabad közeledni, nem pedig Slota módjára újra, meg újra feltépni. A mindenkori és mindenholi Slotáknak leg-alább van annyi mentségük, hogy saját (önös és korlátolt) szempontjaik alapján szavazatokat remélnek a magyarok megalázásától. De mi az értelme annak, hogy az internetes hivatkozás-ban nem a cikk címe szerepel, hanem a »senkiházi tótok« kifejezés?
Bizonyára van mit kifogásolni a mai szlovák közgondolkodásban, és komoly hiányosságokat is találhatunk történelmi ismereteikben, sőt a szlovákiai közoktatásban is. Úgy tűnik azonban, hogy szlovák részről megindult egyfajta közeledés. Egyre több szlovák értelmiségi kimondja: nem volt ezer éves magyar elnyomás. Durva hiba ebben a helyzetben otrombán nekirontani a szomszéd nemzetnek. Veczán Zoltánnak jobban kellene ismernie, mind ezer éves együttélé-sünk történetét, mind a mai szlovákság gondolkodását. A cikkben kigúnyolt jelenségek mind-egyikéhez lehetne helyreigazító megjegyzést tenni, de elégedjünk meg csupán Tessedik Sá-muel példájával, aki szlovák apától és német anyától származott, az alföldi szlovákság egyik jeles képviselője, így nevét teljes joggal lehet mind magyar, mind szlovák változatban írni. A hungarus tudat szépen összefogta a magyar király alattvalóit, anyanyelvüktől függetlenül. Külső erők és belső hibák szétverték ezt az egységet, most államhatárokon át nekünk kell va-lamit megmentenünk belőle. 2016-ban így nyilatkozott Kassai Gyula, Léva református esperese: »Az elmúlt közel száz esztendő tanulsága, hogy az itt élő nemzetek egymásra vannak utalva. A Kárpát-medencei népek legnagyobb tévedése, ha egymás ellen fordulnak, ha úgy gondolják, egymás testén ke-resztül vezet az út a felemelkedéshez, a megmaradáshoz. Nincsenek csak vesztesek és csak győztesek. Itt a Kárpát-medencében vagy mindenki vesztes, vagy mindenki győztes egyszer-re, mert összetartozunk.« Érdemes megfogadni szavát.
A közép-európai megbékélés híveiként erre törekszünk.”