Az ellenzék szerint 1956 hősei a kommunisták, és nem a forradalmárok

„A Telex cikkírója azért írta, hogy szerinte lapos volt a hangulat Orbán beszéde alatt, meg hogy nemigen lelkesedtek az emberek és egyebek, mert neki magának minden bizonnyal lapos volt minden és mint az életben az ilyen progresszív elmék, semmiért sem tud igazán lelkesedni. Tegyük a szívünkre a kezünket, ez roppant szomorú, sőt, szégyenkezést kiváltó érzés. Hogy valakik ennyire vakok és süketek legyenek a legelemibb közösségi életérzések megélésére is. Nem tudom, ha esetleg egy netflixes sorozat példát adhatott volna rá vagy valamelyik romkocsmában megfejtették volna bukott filozófianövendékek, miközben fel-felhúzogatják a rossz gumitól alászálló térdzoknit, akkor bizonnyal több fogódzkodót találtak volna az esemény feldolgozására.

És ugyanezzel a lendülettel érdemes kiröhögni is őket. Hiszen az általuk körberajongott ellenzéki összefogás a Békemenethez képest mennyi embert is tudott összecsődíteni? Budapesten, ahol az országban egyedüliként tényleg képesek lennének valami értelmezhető tömeget is bemutatni, ha csak azt néznénk, kinek milyen a politikai beállítottsága? E sorok írásakor még nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok sem arról, mennyien voltak a Békemeneten, sem arról, mennyien a Hősök terénél, de számos drónfelvételünk azért akad. Nem kell ahhoz túlságosan jó becslőnek lenni, hogy megállapítsuk, az eltérés kifejezésére nem a szabad szemmel látható a legjobb kifejezés, hanem a következő terminus: az igen, tesó! Itt áll mögöttünk több hét, amikor közel szabadon tematizálhatták saját berkeikben a politikát, az ellenzéki előválasztás, mint ötlet és lebonyolítás valóban egy újszerű, legalábbis a nagyközönség számára viszonylag eladható termék volt.

Ugyanígy bekajálható az is, hogy a semmiből érkezett meglepetésnek Márki-Zay Péter. Ráadásul hónapokon belül választások elé nézünk. Vagyis a 2022-re készülő balos összefogás, mint maguk által letisztultnak mondott erő, felkészülvén az előttük álló küzdelemre, elsőként jelentkezett a közönség előtt. A nemzet egyik legfontosabb ünnepnapján. No, akkor mindezek fényében vizsgáljuk, hogy miként is festenek azok a légifelvételek. Ahogy a jobboldal felé nem éppen elfogultságáról híres Hont András megállapította, név szerint is be lehetne mutatni a megjelenteket. Eleget foglalkoztunk ezzel a brigáddal és sajtójukkal. A lényeg nem ez volt, hanem mindaz, ami 65 és 15 éve történt.

Ami igazán fontos, azok mi magunk voltunk. Jelen pillanatban reális szcenárió, hogy a mögöttünk hagyott Békemenet lesz a leglátogatottabb az eddigiek közül, ami százezrekben mérhető. Ez az erő és buzgalom az, amiből érdemes táplálkozni, amiért érdemes bizakodni. És közben az sem árt, ha felidézzük, hogy ami 65 évvel ezelőtt történt, az végül akárhogy is ért véget, a pesti srácok győzelmét jelentette. Mert elbukhattak, meggyilkolhatták és tönkretehették a felkelőket, de az egész világ számára végképp bizonyosságot nyert: a bolsevizmus semmi más, csak vér, szenvedés és halál. Az Apró Antalok és társaik talán megnyerték ott és akkor a küzdelmet, materiális körülmények között, de metafizikailag, történelmileg és a nemzet élete, fennmaradása szempontjából a felkelők győztek.”

Kép: Földházi Árpád