Az asszonyok is bátrak voltak

„‘56 nem csak a férfiakról, fiatal srácokról, és az ő hőstetteikről szól. A családok, az asszonyok bátorsága legalább olyan fontos volt, és legalább akkora részük volt abban, hogy a magyarság legbátrabb időszakaként emlékezzünk arra a véres októberre és novemberre.

Nagymamám, Bozóky Éva azon az októberi napon egyetemista társaival szimpátiatüntetésre készült, és arra, hogy megkoszorúzza a Bem-szobrot 9 hónapos terhesen. Nem akarták engedni, haza akarták küldeni. »Demokratikus jogom a felvonulás, élek vele!« – mondta akkor. »Demokratikus joga lesz, hogy az utcán szüljön. Tüstént felhívom a férjét!« – kapta a választ. De nem hagyta magát.

Bátor volt. Egy a forradalom asszonyai közül.

És egy azok közül, akik nekem elbeszélték, mi minden történt, ki volt Nagy Imre, Losonczy Géza és a nagyapám, Donáth Ferenc, '56 számtalan hőse. Ahogy oly sokan, Ő sem a legyőzöttségre emlékezett. Mert bár szabadságukat elvették, de a hitük az ember és a nemzet méltóságában eleven maradt. Miképp az igény is: ne kelljen többé senkinek szégyenkeznie azért, hogy e földön jött a világra.”