A legnagyobb magyar tét Európában volt, van és lesz

„A rendszerváltással és az uniós csatlakozásunkkal az EU-ra, Brüsszelre, Németországra fogadtunk. Orbán Viktor ezt a tétet tolja át apránként keletre.

A legnagyobb magyar tét Európában volt, van és lesz.

Orbán keleti fél- és egészen diktatúrákkal barátkozik, miközben választott politikai családunkat, a nyugatot, a demokrácia világát leszólja. A minap az EU-ból való kilépés is bekerült a Fidesz-kommunikációba. Fricz Tamás fideszes politológus, a békemenetek egyik szervezője a Fidesz napilapjában az „Ideje beszélnünk a huxitról” című cikkében írja: »Tudom, hogy tabudöntögetésnek számít, de valakinek le kell írnia a szót, s most először nem feltétlenül elrettentésként: huxit – azaz Magyarország önkéntes, szuverén kilépése az unióból a brexit mintájára.« Mi a túró ez?

A nyugat a sorsunk, mi választottuk azzal, hogy határt szabtunk a tatárok, a törökök és az oroszok támadásainak. Történelmi tapasztalataink miatt felvethetünk olyan problémákat, amikről mások nem akarnak vagy mernek beszélni. Ez a kereszténység és a felvilágosodás legjobb hagyományait őrző Magyarországnak történelmi kötelessége.

Számos politológus és háttérbe szorult politikus nem érti a szuverenitás fogalmát, nem tudja elképzelni, hogy nyugatiként ránk is vonatkozik, hogy senkinél sem vagyunk alávalóbbak és gondolkodhatunk a jövőről. Ebből a kisebbrendűségi érzésből fakad, hogy úgy látják, kívülről beszélünk bele a nyugati erős és civilizált »Nagy Fehér Emberek« dolgába, pedig a magunkfajta kicsik jobban teszik, ha igazodnak. Tölgyessy és az egykor felvilágosult szerepben tetszelgő SZDSZ persze más volt, ők értették a nyugat szavát. Miközben nem más erők miatt tűntek el a politikából, hanem mert lelepleződött intellektuális ürességük. A nyugati kultúra ereje az érvek súlyában rejlik, továbbra is ebben kell bíznunk. Az EU szuverén államok szövetsége, ahol a mindenkori magyar kormány kötelessége az érdekeink megjelenítése.

Magyarországon biztonság és béke uralkodik, ki-ki ápolhatja a kötődéseit a családtól kezdve a társadalmi közösségekig.

Szólás-, vélemény- és vallásszabadság van. Aki akar, tud előrébb lépni. Többen dolgoznak, mint a rendszerváltozás előtt valaha, nő az átlagkereset, nő a lakosság részaránya a GDP felhasználásából, növekszik a lakosság megtakarítása. A Covid-járvány kitöréséig stabilan alacsony volt a költségvetési hiány, csökkent az államadósság, nőtt az állami vagyon. A költségvetésből jelentős rész jut a családok, vagyis a jövő támogatására. Csökken a mélyszegénységben élők, nő a középosztály létszáma. Kialakulóban van a nagy vagyonnal rendelkezők rétege is, bár nemzetközi összehasonlításban még mindig nevetségesen kicsik azok a vagyonok.

A magyar rendszer minősítése a nem-demokratikus liberalizmus és a demokratikus illiberalizmus közötti vitában csapódik le. A balliberális technokrácia és a társadalmakat egyre kisebb részekre osztó emberjogi nyomulás ellen egy politikus egyetlen lehetősége, hogy a nyilvánossághoz, a néphez forduljon.”

Fotó: MTI Fotó: Soós Lajos