Szeretnénk megmutatni, hogy nemcsak a problémákról beszélünk, hanem a megoldásokról is

„Elnök úr, itt a hivatalban mit tudnak tenni a fenntarthatóságért? Az olvasóknak elmondom, hogy idényjellegű hazai gyümölcsökkel fogadtak: szőlő és szilva van az asztalon. De vajon hová kerülnek egy ekkora intézmény ételmaradékai, lecserélt eszközei?

Jó, hogy feltette ezt a kérdést, mert én ezt eddig nem vetettem fel a hivatalnak, de most igen. Kaptam egy hosszú listát, és nagy örömmel nyugtáztam, hogy nem kell azt mondanom magunkról, hogy vizet prédikálunk, és bort iszunk. Ha vendégek jönnek – és ez igaz a fogadásokra is –, a zöldséget, a gyümölcsöt a piacról vesszük, igyekszünk magyar termékeket beszerezni. Kérdezte az ételmaradékot: nálunk a Magyar Honvédség főz, az ételmaradékot elviszik, és megfelelő módon hasznosítják, tehát itt gyakorlatilag nincs ételpazarlás.

Az elektronikai hulladékokat is megfelelően gyűjtjük, és olyan helyre visszük, ahol biztosan tudjuk, hogy fel is dolgozzák őket. Igyekszünk olyan eszközöket vásárolni, amelyek energiatakarékosak, ugyanakkor hosszú élettartamúak. Törekedtünk visszaszorítani a műanyag-felhasználást, PET-palackot nem használunk. A Budapesten belüli szállításokat elektromos autókkal oldjuk meg. Aktívan próbáljuk a Köztársasági Elnöki Hivatal környezeti lábnyomát csökkenteni.

Saját háztartásában is szem előtt tartja ezeket a szempontokat?

Szelektíven gyűjtjük a hulladékot már jó ideje: külön a műanyag kupakot, külön a fém-, az üveg-, a papírhulladékot, külön a használt olajat, külön a zöldhulladékot. Van két kutyánk, így nálunk ételmaradék nem nagyon marad. Nem túl igényesek, gyakorlatilag mindent szívesen elfogyasztanak, amit mi meghagyunk.

Kertészkedik is? Beszélgetésünk nem hivatalos részében úgy tűnt, hogy Ön igazi gyümölcsrajongó.

Pár éve kaptam 50 szép gyümölcsfát, ősi magyar fajtákat a Tündérkertből. A rezidencia kertjébe ültettem ki őket. Nem permetezek, így persze van veszteség is, darazsak is jönnek, le is hullik pár szem, de az első termés már beérett.

Ugyaninnen jött jó pár tő málna is. Ismerem a málnatermesztés rejtelmeit, gyerekkoromban a málnát eladásra is termesztettük. Mégis újdonságként ért, hogy most olyan fajtákat kaptam – fehér, rózsaszín és piros málnát egyaránt –, amelyek gyakorlatilag még most is teremnek. Szeptember vége van, és még mindig tudok szedni pár maroknyi friss málnát. Nagyon meglepett.

Hadd meséljem még el a legfrissebb élményem a hazai fajtákról! Kisorosziban van egy kis kertünk, amelyet elkezdtem átalakítani gyümölcsössé. Ültettem oda egy Jonatán almafát. Csornán, gyerekkoromban sok Jonatánunk volt, én pontosan tudom, hogy milyen az igazi. Ez a kis fácska még csak hároméves, de termett már körülbelül három kiló almát. A feleségem, aki nem kedveli különösebben az almát, megkóstolta, és azt mondta, hogy ő még ilyen jót nem evett. Olyan hihetetlenül zamatos, kicsit savanykás, de mégis édes. Nem túl nagy, az igaz, de az íze verhetetlen.

Elnök úr, zárásképp hadd kérdezzem meg, ha lenne három kívánsága, milyen környezeti problémákat oldana meg?

Ha valaki ezzel a témával kicsit behatóbban foglalkozna, akkor az ő három kívánsága valószínűleg ugyanúgy hangozna, mint az enyém: tiszta levegő, tiszta víz, jó termőföld.”

Nyitókép: Soós Lajos – MTI