Őszöd korszakhatár volt

Akkoriban is lehetett érezni, de a mából visszagondolva még inkább kirajzolódik az őszödi beszéd és annak folyományainak korszakhatár jellege. 

E sorok írója kellemes őszi vasárnap délután utazott vissza vidékről Budapestre: talán még pont vonatozás előtt olvastam az első híreket –

–, aztán este a tévében, később pedig az utcákon szembesültem a fejleményekkel. 

Nagyjából akkoriban dőlt el bennem végleg, hogy újságíró leszek, ez érdekel, ezt szeretném csinálni. Akkor már egy ideje bedolgoztam a Heti Válaszba, és vagy másfél éve írtam és szerkesztettem én is az UFit, aminek 2006 októberi, '56-os emlékszáma – a valaha volt legjobb UFi szerintem – ezekben a puskaporos, feszült napokban készült. 1956 emléke és az akkor bemutatott Szabadság, szerelem film jelenetei összemosódtak a fejünkben az épp hatalmon lévő gyurcsányi baloldal arcátlan húzásaival.

Én még emlékszem, amikor a beszéd előtti hónapokban és években az ügyeletes politikai megfejtők a stabilizálódott kétpártrendszerről (esetleg a 2+2 párt rendszeréről) beszéltek, mondván, ebben is utolérjük Európát.

Aztán jött Gyurcsány Ferenc, a nagy diszruptor: előbb nagy nekifutásból megnyerte a baloldalnak a 2006-os választást, hogy aztán rögtön magával rántsa a mélybe – egy tizenöt éve tartó gödörbe.

ebbe bele kell buknia egy politikusnak. Emlékszem a fokozódó felháborodásra, hogy ez nem történik meg. Emlékszem az arcpirító fejleményekre, amikor is hazánk első számú, független és mértékadó értelmiségijei elkezdték Gyurcsányt mosdatni.

És emlékszem arra, hogy mi jött aznap este, a rákövetkező napokban és hetekben, mi történt aztán október 23-án... A rendszerváltás utáni idők mélypontja volt az a néhány hét – ami után viszont még évek teltek el, miközben Gyurcsány a hatalomba kapaszkodott, fordított Dugovics Tituszként sajátjait rántva a politikai halálba, az országot politikailag, költségvetésileg, társadalmilag, minden értelemben válságba taszítva. És mindezzel két évvel megelőzte magát a világválságot, aminek hatásaiba aztán végül, mindennek az alján Gyurcsány megbukott.

A Mandiner tök első híre, amit az üres adminba 2009 májusában megírtam – tessék, itt olvasható ma is –, arról szólt, hogy kilencven százalékkal (!) csökkentek a lakáseladások Budapesten az egy évvel korábbi adatokhoz képest.

De akkoriban történtek a romagyilkosságok is, amik egy teljesen szétesett ország tragikus mementói maradtak máig.

Az őszödi beszédből és Gyurcsány politikáiból következett a magyar baloldal korszaknyi hosszúságú szervezeti és intellektuális romba dőlése, aztán a Fidesz kétharmada, és még nagyon sok minden más – amitől olyan a mai magyar politika, amilyen.

az ellenzéki pártszövetség legbefolyásosabb figurája, a legnagyobb ellenzéki párt vezére – és aki nem teljesen esélytelen arra, hogy így vagy úgy, de jövőre újra visszatérjen a hatalomba.

Ezzé lehet magyar hazátok.