Az angol nők tehát a válogatott legnagyobb – láthatatlan – rajongói, és erre jó okuk van: ha nyernek vagy ikszelnek a fiúk, Gary darling és szurkolótársai „csak” huszonöt százalékkal nagyobb eséllyel verik meg feleségeiket vagy barátnőiket odahaza, míg ha pontszerzés nélkül kénytelenek levonulni a pályáról a srácok, harmincnyolc százalékkal emelkednek a bejelentett családonbelülierőszak-esetszámok.
Ha Gary darling iszik is, még szörnyűbb a statisztika.
Akkor is, ha nyer az angol válogatott. Egy idén februárban publikált kutatás eredményei szerint negyvenhét százalékkal több, alkoholhoz köthető erőszakos esetet jelentenek be a West Midlands Police-nál, ha három pont kerül az angol válogatott neve mellé.
Így volt ez az Európa-bajnokság döntője után is: sokan emlékezhetnek arra, ahogy Chiellini megrángatta az angol Bukayo Sakát a pályán, az viszont már kisebb visszhangot kapott, hogy az elveszített Eb-döntő után Gary darling és szurkolótársai még a szokásosnál is többször – húsz százalékkal többször – tették ugyanezt odahaza a missusszal.
The beautiful game, ugye, az angol (brit) kultúra egyik sarokköve. Még szerencse, hogy Gary darlingék nem rasszisták!