„Eszemben sincs azon lamentálni, hogy ki volt a nagyobb és jelentősebb író és drámaíró kettejük közül: Herczeg Ferenc vagy Molnár Ferenc? Nem hezitálok ezen, miután nemcsak Molnár Ferencet olvastam, hanem bizony-bizony képes voltam Herczeg Ferencet is olvasni, így a kettejük közötti választás meglehetősen leegyszerűsödött, s szimplán esztétikai okokból fakadóan egy másodpercnyi dilemmát sem jelentett számomra.
Most azonban, hogy a magyar és az egyetemes irodalomtudomány olyan vitán felül álló, komoly és megbízható kvalitásérzékkel rendelkező jeles szakemberei, mint Takaró Mihály és Kásler Miklós a magyar dráma napján felavatták a Nemzeti Színházban Herczeg Ferenc szobrát, csak egy nevezetes történet jut az eszembe. Midőn 1951-ben Habsburg Ottó meghívta az esküvőjére az akkor már jó tíz éve New Yorkban élő, s igen komoly sikereket arató Molnár Ferencet, Molnár ekképpen utasította vissza a meghívást: »Nem szeretnék Molnár Ferencként bemenni a templomba, s Herczeg Ferencként kijönni onnan.«
Ha egyszer majd egy boldogabb időben a Nemzeti Színház vezetése átalakul, s a teátrum ismét az lesz, aminek lennie kéne, s ha egyszer a történelem- és irodalomtudomány oly jelesei, mint Takaró Mihály és Kásler Miklós megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik valahol, vicces lesz majd konstatálni a kőszobor sárga irigységét a friss rendezésű Molnár-színmű bemutatójára érkezett publikum láttán. Akik maradnak Molnár-rajongók, s garantáltan nem változnak át Herczeg Ferenccé.”
Fotó: MTI/Kovács Tamás