„Eszemben sincs azon lamentálni, hogy ki volt a nagyobb és jelentősebb író és drámaíró kettejük közül: Herczeg Ferenc vagy Molnár Ferenc? Nem hezitálok ezen, miután nemcsak Molnár Ferencet olvastam, hanem bizony-bizony képes voltam Herczeg Ferencet is olvasni, így a kettejük közötti választás meglehetősen leegyszerűsödött, s szimplán esztétikai okokból fakadóan egy másodpercnyi dilemmát sem jelentett számomra.
Most azonban, hogy a magyar és az egyetemes irodalomtudomány olyan vitán felül álló, komoly és megbízható kvalitásérzékkel rendelkező jeles szakemberei, mint Takaró Mihály és Kásler Miklós a magyar dráma napján felavatták a Nemzeti Színházban Herczeg Ferenc szobrát, csak egy nevezetes történet jut az eszembe. Midőn 1951-ben Habsburg Ottó meghívta az esküvőjére az akkor már jó tíz éve New Yorkban élő, s igen komoly sikereket arató Molnár Ferencet, Molnár ekképpen utasította vissza a meghívást: »Nem szeretnék Molnár Ferencként bemenni a templomba, s Herczeg Ferencként kijönni onnan.«