Európa a partvonalon van, és ott is marad

A címre rímelve, tulajdonképpen mi partvonalon kívül vagyunk, mert kikerülhetőek földrajzilag. Semmi nem indokolja, hogy a Kárpát-medencét valaki elfoglalja, mert semmivel nem lesz tőle előrébb, a rajtunk túli célpontokat keletről vagy nyugatról könnyebb elérni más úton.

Azt már csak én teszem hozzá, hogy megint berakunk a képzeletbeli zsákunkba egy túl dölyfös birodalmat a többi közé, amelyik azt hitte, hogy majd meghódít minket. Eddig Napóleon volt a legokosabb, ő kikerült.

Matolcsy György: A Trianon utáni száz év tíz tanulsága https://magyarnemzet.hu/pc19/2021/09/matolcsy-gyorgy-a-trianon-utani-szaz-ev-tiz-tanulsaga Ne vegyünk részt semmiféle nagyhatalmi versenyben, ne higgyünk semmilyen ígéretnek és jutalomnak. Helyette nevezzünk be a gazdasági, kulturális, közösségi és sportversenyekre a régióban, Európában és a világban egyaránt. A Trianon utáni méret, erő, népesség, elhelyezkedés elegendő a nemzet megmaradásához és a nemzeti jólét/jóllét emeléséhez, de másra nem. Kövessük mindenben saját igazi és nem vélt nemzeti érdekeinket. Álljunk ki saját értékeink és érdekeink mellett. Ehhez, de csak ehhez építsünk erőt minden területen. Ehhez, de csak ehhez keressünk szövetségeseket. Nézzük Magyarországot a világ felől, ne csupán saját nemzeti érdekeink irányából. Kérdezzük meg, mit adhatunk mi, mire van szüksége a magyar nemzet értékeiből a világnak? Adjunk, hogy nekünk is adjanak, önfeladás nélkül, de bőséggel. Kövessük az aranyszabályt: a megoldás mindig belül van. A nemzeti fizetőeszköz, a belső adósság, a hatékony állam, az erős közösségek és családok, a bővülő és nem fogyatkozó nemzet, a hazai középosztály, az erős hazai tulajdonú vállalkozások és a többi, ami belül van, ezek a siker igazi forrásai. Kerüljük el a szélsőségeket és találjuk meg az arany középutat a politika, gazdaságpolitika, életmód, állami beavatkozás, eladósodás, hitelezés terén és mindenhol máshol is. Legyünk versenyképesek az élet minden területén, mert a felkészültségre, kreativitásra, gyorsaságra és alkalmazkodásra épülő versenyképesség az egyetlen lehetőség nemzeti céljaink elérésére. Nemzeti sikerünk azon múlik, hogy a kultúránkban, értékrendünkben, nyelvünkben és természeti/földrajzi adottságainkban rejlő különlegességeket hogyan tárjuk fel és ajánljuk fel a világnak. Tudjuk, hogy szabálytalanok vagyunk, ez mindenben lehet különleges érték, ami sikerhez vezet, de lehet korlát is, ami kudarcot hoz. A múlt század a politikai és katonai hatalomról, e század a tehetségre, kreativitásra épülő gazdasági/szellemi erőről szól. A századunkban várhatóan felemelkedő három nagyhatalmon túl a többiek, így a mi sorsunk is ezen múlik. Erős középosztályból kiemelkedő jó vezető rétegekre van szükség a nemzeti működés minden szintjén, miközben minden eszközzel meg kell akadályoznunk népes társadalmi csoportok leszakadását. Ez a politikai stabilitás és a gazdasági felzárkózás végső garanciája. Az elmúlt száz évünk arról szólt, hogy akkor nyertünk, ha jól használtuk az államot. Ott, annyit, úgy, ahogy a legjobb, semmivel sem többet vagy kevesebbet belőle. A nemzetek, vállalkozások, városok vagy családok versenye valójában az állami működés versenye. Az elmúlt száz évet lezártuk, sőt megindultunk a következő évtizedek nemzeti sikerei felé. Csak mi nyerhetjük meg és csak mi ronthatjuk el. Válasszuk az első lehetőséget! P. S. „A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk” – Széchenyi István

Az impoten nyugat európai országok jól elvannak a gender- és a jogállamisági problémáikkal. Szerencsétlen balfaszok.