Gáspárik ennyivel el is intézte a 2004-es gyurcsányi nemzetárulást, számára ennyit jelentenek a magyar-magyar kapcsolatok, nem érezte a döntés következményeit, de ha kijelentését komolyan gondolja akkor nagyon sok történelmi személyiséget lehet rehabilitálni azzal, hogy csak azért uszított, mert szavazatokat akart. Felelős értelmiségi ilyet nem mond, bár a felelőtlenség gusztustalansággal társult akkor, amikor azt is megtudhattuk, hogy Attila nem magyar állampolgár, mert nem kell neki papír és „nem akar egy langyos Törleyt elfogyasztani a konzul úrral”. Karácsony időnként valamit mondogat, próbál nemzeti húrokat is pengetni, de nem nagyon sikerül, ellenérv nem hangzik el.
Persze ami a 2010 utáni kormányokat és azok nemzetpolitikáját illeti, az a podcast szerint nem más, mint diktatúra, korrupció és a határon túliak kihasználása. Izgalmas lenne persze megkérdezni a demokráciáért aggódó nagyon pc balos demokratákat, hogy nem zavarja-e őket az, hogy az általuk sztárolt baloldal egy évtizede egyszer már tönkretette az országot és a csapatuknak része egy antiszemita párt is.
Jól egymásra talált a két Gyurcsány-hívő ebben a beszélgetésben. Karácsony a határon túliak ügyével ugyanúgy van, mint a migrációval, ezért megpróbált az interjúban úgy csinálni, mintha kicsit vitatkozna a gyurcsányi magyargyűlőlettel, de határozott álláspontot nem foglalt el. Össze-vissza beszélt, és nagyon vigyázott, hogy nyíltan ne szólja el magát úgy, ahogy egy külföldi interjúban a migrációról elszólta magát. Akkor azt mondta, hogy Magyarországon bevándorláspárti politikával nem lehet választást nyerni, de egy esetleges győzelem után, más lenne a helyzet. A külhoni magyarok ügyében is valami hasonló készül, gyurcsányi-módon nem akar a választás előtt ellene menni a nemzeti gondolatnak, de most is kiderült, az interjút végighallgatva nyilvánvaló, hogy ha kell, azt csinálná, amit Gyurcsány mond, ismét egymás ellen hergelné a magyart a magyarral és támadná a külhoni magyarokat.