Értsétek már meg: nincs olyan, hogy progresszív dzsihadista
Ebből nincs olyan, hogy progresszív, hacsak nem számít annak az, hogyan húzzák meg a kést finoman és ügyesen a torkunkon.
Káosz, polgárháború, gazdasági válság, milliós migráció.
„Húsz év hosszú időnek tűnik, ha a saját életünk történéseire tekintünk vissza. Ám a történelemben ez nem több egy villanásnál. Húsz évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én valami alapjaiban változott meg. A világsajtó akkor azt harsogta, hogy a saját földjén támadták meg az Egyesült Államokat. Húsz év kellett ahhoz, hogy belássuk, ennél sokkal többről volt szó. Az a négy eltérített utasszállító repülőgép az egész nyugatinak mondott világot, a zsidó–keresztény kultúrkör országait támadta meg. Az az akció üzenet volt. Azt üzente, hogy az iszlám radikálisok csapást tudnak mérni bárhol, bármikor és bárkire. Ám húsz esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok még képes volt felállni a megrendítő erejű támadás után. Megszületett a hazafias törvény, átszervezték a titkosszolgálatokat és hajtóvadászat indult a támadást kitervelő és irányító terroristák ellen. Az amerikai hadsereg pedig sikeresen foglalta el a radikális iszlamisták bázisául szolgáló Afganisztánt és űzte el a tálib vezetést.
Húsz év alatt több ezer amerikai és szövetséges katona – köztük hét magyar – élete árán, és persze dollármilliárdok felhasználásával többé-kevésbé sikerült stabilizálni az országot, és a radikálisokat visszaszorítani a vidéki falvak, távoli hegyek rejtekébe. A támadás legfőbb kitervelőjét tíz év után sikerült likvidálni. Az önbizalmát visszanyert Egyesült Államok 2011-ben elindította az arab tavasz néven elhíresült akciót, amellyel a közel-keleti és észak-afrikai arab országok sorát destabilizálták, ám a végeredmény messze nem volt sikeres. Káosz, polgárháború, gazdasági válság, milliós migráció lett a szomorú végeredmény.”