Pufajkások, szemkilövetők, mentelmi jog mögé bújó „ügyeletes zsebmessiások”, hahó! Nálatok tényleg soha semminek sincs következménye?
Nagy Ervin írása.
A dugónak nincs színe, nincs párthovatartozása, politikai relevanciája annál inkább.
„A dugóban ott szenved a baloldali és a jobboldali, a szocialistát, a konzervatívot, a liberálist, de még a marxistát is – aki ma már drága elektromos autóval közlekedik – bosszantja, ami a főváros útjain van. Kár tagadni, egy nagyváros életében a közlekedés ugyanolyan súlyú politikai kérdés, mint bármilyen ideológiai vita. Ha pedig politikai kérdésről van szó, akkor a siker és a kudarc is politikai jellegű. És persze a felelősség sem megkerülhető.
Japánban lemond a közlekedési miniszter, ha késnek a vonatok – tartja az urbánus legenda. A valóság inkább az – talán Tokió kivételével, hogy egy-egy városvezetőnek nyilvánosan kell bocsánatot kérnie, ha közlekedési problémák alakulnak ki a rá bízott településen, majd azzal a lendülettel intézkedési tervet is be szokott mutatni.
Persze nem érdemes Japánhoz hasonlítani magunkat, már csak azért sem, mert sok más dologban jobbak vagyunk, de a lényeg nem is a legenda alapján szövődő tréfa, ami Karácsony Gergely esetében lecsapható magas labda, hanem az, hogy a közlekedés esetében a politikai felelősség lényeges kérdés.
A baloldalon most már minden a helyezkedésről szól. Ha nyernek, de ha vesztenek is, megy a harc a befutó helyekért. Színjáték az egész. Mozgósítási verseny, a protestszavazók megszólítása (és megszámlálása) folyik jelenleg a baloldalon. A kampány pedig sokba kerül. Nem csupán az ellenzéki pártoknak, hanem nekünk és jól láthatóan Budapestnek is.”
Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP