„A minapi ellenzéki előválasztás technikai rendszerének összeomlása után azonnal beindult a találgatás, hogy mi történt. Természetszerűleg azonnal előjött az az állítás, hogy a rendszer azért omlott össze, mert a kormány meghekkelte. Megszokott koreográfia ez ilyenkor. De politikatudománnyal foglalkozó embernek talán ez kissé kevés. Nekem – az esettől részben függetlenül - a következő az elméletem. A politika minden fontos eseménye körül titokzatos dolgok történnek. Kiszivárog egy szöveg. Politikusok házainál robbantanak. Azonnal beindul a találgatás, hogy a szivárogtatás és a robbantás kinek az érdeke. Általában az az uralkodó hang ilyenkor, hogy a szivárogtatók a politikus ellenfelei; a robbantók pedig szintén.
Ám figyeljük csak meg: sosem tudjuk meg, valóban így van-e. Az ilyen esetekben mindig az a lényeg, hogy BÁRKI állhat a dolog mögött. Kár felülni az első, nagy hangon előadott magyarázatoknak. A politikatudomány is hozzáteheti azonban az ilyen esetekhez a magáét. Én például régen fontolgatom, hogy kellene egy összehasonlító »botrányelemzés«. Mondjuk az elmúlt harminc év magyar politikájának tíz esetét lehetne összehasonlítani: mikor, milyen körülmények között történt valami fontos esemény, mit »szerveztek rá«, és kiderült-e valami az »elkövetőkről«. Egy ilyen kutatás egyáltalán nem a tutit mondaná meg, hanem rávilágíthatna az esetek visszatérő koreográfiájára, arra, hogy fontos események körül biztosan történik valami.Ha már ezt tudjuk, sokat tudunk, ha persze nem is mindent.”
Fotó: MTI/Mohai Balázs