A lányomnak tegnap volt az első igazi, saját meccsélménye.
„A lányomnak tegnap volt az első igazi, saját meccsélménye. Járt már focimeccsen kiskorában, pár évesen kivittem MTK-ra, és a Camp Nouban is jártunk családi nyaraláson, de ez volt az első alkalom, hogy nem velünk, hanem saját programként, a barátnőjével ment focit nézni. Elég jó kezdés a dugig teli Puskásban az angolok ellen, tétmeccsen. A barátnője apukája hívta meg őket, ráadásul, mint kiderült, baromi jó helyre, az egyik térfél közepe táján a legelső sorba.
Nagy hatással volt rá az egész, hazaérve irtó lelkesen mesélte, milyenek voltak közelről a melegítő játékosok, a hatvanezer kiabáló szurkoló és a többi, de a messze legerősebb élményt egy apa és a 12-13 évesre saccolt fia jelentette, pár sorral mögöttük, akik egész meccsen az angol játékosoknak kiabáltak biztatásokat a magyar kormánymédia modorában.”
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
A foci élet és halál kérdése? A foci több az életnél is? De az élet szintén sokkal több, mint a foci? Mindez egyszerre igaz.
Harminc éven át nem voltak ilyen pillanataink, most meg vannak. Kovács Gergő írása.
A Parlament és a Halászbástya után a nemzeti stadion sem maradt ki a sorból.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
