Alázatos játék, csibészség a négyzeten: legyőzhetetlenek vagyunk a Puskás Arénában
Harminc éven át nem voltak ilyen pillanataink, most meg vannak. Kovács Gergő írása.
A lányomnak tegnap volt az első igazi, saját meccsélménye.
„A lányomnak tegnap volt az első igazi, saját meccsélménye. Járt már focimeccsen kiskorában, pár évesen kivittem MTK-ra, és a Camp Nouban is jártunk családi nyaraláson, de ez volt az első alkalom, hogy nem velünk, hanem saját programként, a barátnőjével ment focit nézni. Elég jó kezdés a dugig teli Puskásban az angolok ellen, tétmeccsen. A barátnője apukája hívta meg őket, ráadásul, mint kiderült, baromi jó helyre, az egyik térfél közepe táján a legelső sorba.
Nagy hatással volt rá az egész, hazaérve irtó lelkesen mesélte, milyenek voltak közelről a melegítő játékosok, a hatvanezer kiabáló szurkoló és a többi, de a messze legerősebb élményt egy apa és a 12-13 évesre saccolt fia jelentette, pár sorral mögöttük, akik egész meccsen az angol játékosoknak kiabáltak biztatásokat a magyar kormánymédia modorában.”
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás