Szerethető-e a Dodzsemszentistván és a Nemváltó Turul?

„Csütörtökön a teljes magyar közösségi médiában végigfutott pár fotó a magenturulról, rózsaszínbe öltöztetett totemállatunkról. Mint aztán délutánra kiderült, a 4,5 méter magas szobron a magenta árnyalat csupán a fedőfólia színe, a szervezők elkövették azt a hibát, hogy egyrészt nem borították valamiféle lepellel a már tegnap kivonszolt magenturult a spoilerezés elkerülése érdekében, másrészt amikor csütörtök reggel az első hibából következően mindenki erről beszélt, nem előzték meg a PR-katasztrófát, későn reagáltak, túl későn közölték, hogy a pink szín csupán a sérülések megakadályozására hivatott fedőtollazata az ezzel együtt is ízléstelen madárnak. Az ezüst gigaturul megálmodója minden bizonnyal látta az Egyiptom istenei című hollywoodi alkotást, melyben Thot isten pontosan ilyen páncélban tolja.

Ilyen előzmények után bevallom, én is katasztrófaturistáskodni ültem le az augusztus 20-i Andrássy úti felvonulás közvetítése elé, ám (kis) részben kellemesen csalódtam. A felvonulás nem volt annyira borzalmas, mint amilyenre az előjelekből táltosi béljóslással következtetni lehetett, ami már maga nagy szó egy NER-produkciónál. Sőt, nyomokban még ízlést is tartalmazott, ami pedig igazán Kárpát-medencére szóló hír, miközben a kormány szellemi hátországát Leslie Mandoki, Nagy Feró és Fásy Ádám képezik.

Az ezüst csodaszarvasnak kerekei voltak, így tulajdonképpen egy szittya trójai faló epigonként is értelmezhető lett volna, ha a kerekeken guruló izé nem úgy lett volna megszerkesztve, hogy inkább egy középkori kínzóeszközben hason vergődő szánnivaló vadállat képét nyújtsa. A vizuális hatása az volt, mintha Hunor és Magor mégis elkapták volna a csodaszarvast, és azt hason vonszolva kínoznák, amiért Meotisz mocsaraiba csalva szívatta meg őket.”

Fotó: Facebook