„A falat kapartam, amikor végigolvastam az Azonnali túlfogyasztás-vitáját. Az a nemzedék, amelynek már tényleg a bőrére megy a játék, még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a válságot a bal-jobb, kapitalizmus-szocializmus oppozíció jegyében tematizálja, mintha nem ez volna az értelmes párbeszéd fő akadálya.
Bocsánat, hogy közbeszólok, de a falat kapartam, amikor végigolvastam az Azonnali túlfogyasztás-vitáját. Nem az akaszt ki önmagában, hogy a két álláspont (kapitalizmus = jólét, illetve kapitalizmus = ökokatasztrófa) képviselői a szüleiktől örökölt érveket vagdosnak egymás fejéhez, hiszen ebben az álvitában valóban nehéz volna bármi újat mondani. Hanem hogy az a nemzedék, amelynek már tényleg a bőrére megy a játék, még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a válságot a bal-jobb, kapitalizmus-szocializmus oppozíció jegyében tematizálja, mintha nem ez volna az értelmes párbeszéd fő akadálya.
Az antikapitalista baloldal vagy fél évszázaddal ezelőtt, amikor épp kezdett kifogyni az érvekből, boldogan fedezte fel a környezetrombolásban a kizsákmányolás új formáját. Az új baloldalban azonban – és különösen a róluk fokozatosan leváló zöldmozgalomban – éppen az volt az új, hogy felismerték: a szocialista állam ugyanolyan esztelenül pazarolja létforrásainkat és ugyanúgy a »termelőerők« modernizálásától remél szebb jövőt, mint a piacokért versengő gonosz kapitalisták.”
Kép forrása: FANATIC STUDIO / GARY WATERS / S / FST / SCIENCE PHOTO LIBRARY VIA AFP