Kritikai virológia: a vírusok nem lehetnek a strukturális kirekesztés részei

Azért valahol, bocsánat a megfogalmazásért, de eléggé kivagyok ezzel a sok lezárással. Már nem azokkal, amelyek Önöket érintik, dehogy, meg hát olyanok most éppen nincsenek is nagyon: azokkal természetesen, amelyek engem. Példának okáért megy-mendegél-menetel itt a sok szép szivárványos ember, fiúka meg lányka meg egyéb, ki minek érzi magát. Szépen szellősen, néhol szorosan meg még szorosabban.

Mennek, és még csak nem is tudják, mennyire szeretnék csatlakozni hozzájuk! Közéjük lépni, csak egy kicsit, akár csak a legszélén a menetnek. Lételemem lenne az ilyen tömeg, de nem lehet. Mert amit a tekintetes haladó média ír, az úgy van. Ha pedig azt írja, hogy a pride-on nem leszek ott, sőt, meg sem említenek az esemény kapcsán, akkor én ehhez tartom magam, kérem, és legfeljebb távolról bámulom vágyakozva őket.

Miközben igazán nem mondhatja senki sem rám, hogy nem gyakorlok önmérsékletet. Mert ugye a meccsekre meg bezzeg kiengedett volna a média: aggódtak is nagyon, hogy majd jól elterjedek az EB alatt, aztán láss csodát, tudok én viselkedni – jó, felróhatják azt is, hogy akkor nem jött az egész rokonság, mint most Tokióba, de ez most más kérdés, az nemzetközi biznisz.

Mindenesetre a legnagyobb disznóság nem is ez volt, ami ért, hanem ami tavaly történt velem Amerikában. Én kérem, nem is tudom, hogyan öntsem szavakba felháborodásom! Ott volt a sok lángoló rendőrautó, betört kirakatok, forradalmi módon újraelosztott lapostévé, telefon meg az a rengeteg ember, a skandálások, a térdelések, micsoda hangulat! Ott volt a sok oltatlan fekete gazdatest, maszkot se hordtak egy csomóan, inkább csak a vagyontárgyak újraelosztásakor – kamerák, meg minden, ugye – na de erre a CNN bemondta, hogy ott mi nem terjedünk és kész. Így nem is terjedtünk természetesen, minden ezzel ellentétes állítás jobboldali hazugság, olykor még rasszista is, ezt is tudom, a médiából. Bezzeg a jobboldali rendezvények! Ott egyből biankó megkaptuk a haladó média engedélyét!

Igazából már a Capitolium ostromakor kezdtem megsejteni, mi is az eszmei alapja annak, hogy emitt szabad, amott meg nem, meg

Hát kérem, azt hiszem értem: a tömeg célja. Mármint, hogy miért verődött össze: ha jó célért – progresszió, felzárkóztatás, faji egyenlőség, elfogadás, szivárvány, és így tovább –, akkor az nekünk tabu, nem véletlenül nem beszélnek rólunk, mi pedig értelemszerűen nem fogjuk összefertőzni ezeket a derék, drága embereket. Ellenben, ha csúnya, maradi dolgok miatt verődnek össze épp ugyanúgy, akkor aztán odacsapunk! Ahogyan a tekintetes haladó média előrejelzi, ezzel segítve minket abban, hogy ne legyünk mi magunk is a strukturális kirekesztés részei. Azt hiszem, a legtalálóbb név erre a megközelítésre talán az lenne, a kritikai fajelmélet meg a kritikai kultúrakutatás nyomán, hogy

A lényeg, hogy a tények helyett a vágyott dolgok kerülnek a középpontba... na de nem szeretném magamra vállalni a pontos tézisek kidolgozását és gyakorlati alkalmazásának kérdéseit – vajon a Trump-párti fekete hova számít? Ha dolgozik valaki, az már eleve kirekesztő, és hulljon csak? Láthatják, kérem, ezernyi ilyen kérdés van!

Én magam pedig mégsem vagyok több, mint egy szubmikroszkopikus biológiai organizmus, és ilyen elméleteket nálam eggyel bonyolultabb létformák tudnak csak kidolgozni. Nekem csak annyit kell tudni: terjedhetek-e a haladó média szerint hivatalosan is, vagy nem, például az augusztus 20-i ünnepségeken (valószínűleg aggasztó mértékben igen!).

Ezért olyan szép a vírusok élete, nem kell annyit gondolkodnunk. Bezzeg a médiának!