Egy pedofil srác történetéről szóló érzékenyítő filmet ajánl a port.hu. Hogy miért, arra nehéz vállalható magyarázatot találni.
Mélyre zuhant a port.hu. Egyetlen „kritikával” sikerült elérnie ezt a lapnak, egészen pontosan azzal, amiben egy belga rendező, bizonyos Patrice Toye friss filmjét mossa tisztára. A „kritika” szerzője, Vajda Judit ugyanis egy olyan mozit népszerűsít, amelynek főhőse pedofil, a rendező pedig érzelmileg azonosul a karakter „vívódásaival”, mi több, erre hívja a nézőt is. Az érzelmi azonosulás után pedig a teljes megértés következik.
Vajda be is vallja: Toye leleményesen felhasználja a filmnyelv eszközeit arra, hogy erősebb kapcsolatot hozzon létre a befogadó és a főhős között (lásd még: érzékenyít), „nagyon egységes minden művészi megoldások” sorozatát alkalmazza a kívánt hatás elérése érdekében.
A kívánt hatás morálisan azonban nehezen igazolható. Arról van szó ugyanis, hogy
tudniillik egy elfogadhatatlan hajlam elfogadásának erőltetéséről. A kultúra pedig e csatában nagyszerű eszköz, művészi megoldásokkal lehet jó érzésre hívni tömegeket és elmondani nekik, hogy az, aki gyerekeket kíván, hát ő is csak egy ember.
Ami persze így is van. Ha pedig (mint a HBO GO által bemutatott filmben szereplő ifjú) tudatosan küzd e hajlam ellen, megtesz mindent, hogy a gyermekek betegségének kárát ne lássák, az derék (és alapvetően elvárt) dolog, de ettől függetlenül káros és ártalmas olyan filmet készíteni – és arról olyan kritikát írni – amely eredményeként a pedofilra nézve „lehetetlen nem együttérezni vele”.
Ezt gyakorló édesapaként kikérem magamnak – értelmes szülőtársaim nevében is!
Amíg gyerekek sorsáról van szó, nevezzen bárki érzéketlennek, nem a főhős, nem a pedofil problémája érdekel elsősorban. Ha akar, tud segítséget kérni, az ember ráadásul nem ösztönlény, egyebek mellett épp az emeli ki az állatvilágból, hogy vágyainak, ösztönös akaratának parancsolni tud; az eszünk erősebb, mint hajlamaink. Hogy egyszerűen fogalmazzak: döntés kérdése.
Sokkal inkább foglalkoztat a gyerekek érdeke, azoknak a sorsa, akik kitettek a problémának. Vajon egy testileg és lelkileg megnyomorított kislány vagy kisfiú, felnőve ugyanolyan elnéző lesz majd a kérdéssel szemben, mint a port.hu szövegének szerzője?
Ő ugyanis, míg nézi ezt a filmet, nem csupán együttérez, de királyi többesben ráeszmél; „csodák csodájára közben még csak rosszul sem érezzük magunkat”. Hogy oly’ nagyon jól sikerül az együttérzés, az legyen Vajda Judit nehezen magyarázható helyzete.
Mi rosszul érezzük magunkat helyette is, miatta is.
Nyitókép: Részlet a filmből. Fotó: YouTube
Soltész Miklós a parlament napirend előtti vitájában a DK-s politikusnak azt válaszolta: Marosán György, Apró Antal vagy Rákosi Mátyás szájából is ezeket a gondolatokat lehetett hallani.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
A 2000-ben bemutatott alkotás azonban legendássá érett, de a második rész inkább csak nézhetőre sikeredett. Pap Lázár írása.
Az ítélet még nem jogerős.
A magyar miniszterelnök napja a Szent Péter-bazilikában indult.
A Politico szerint a „drámai politikai váltás” alááshatja Románia szerepét a katonai szövetségben.
